Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Díszítetlen bőrtárgyak restaurálása és konzerválása
két vizben való áztatással kell eltávolitani a bőrből. Sajnos ilyenkor a hasznos anyag is eltávozik. Az áztatás után a bőrt szárítani kell. Ha a szárítást levegőn végezzük, a bőr megkeményedik, ugyanis a bőr rostjait a viz - miközben párolog - nagy felületi feszültségénél fogva összehúzza. A hirtelen elpárolgó viz a bőr hasznos víztartalmát is magával ragadja. A bőrtárgyak konzerválását és restaurálását legtöbbször megelőzi az előtiszti- tási művelet. Ettől csak akkor kell eltekintetnünk, ha a bőrlelet nem bírná ki a tisztítást. Ilyenkor a feltárt bőrleletet a helyszínen meg kell erősíteni. Erre a célra alkalmas az oldható poliamid, amely Calaton-CA néven kerül forgalomba. A Calatont 80 százalékos vizes alkoholban lehet oldani, de még jobban oldódik tercier-butilalkoholban. A t-butilalkohol nem keményíti a bőrt, igy használata célszerűbb az etilalkoholnál. A bőrkonzerválástól csak akkor várhatunk el jő eredményt, ha a leletet olyan állapotban adjuk a konzervátor kezébe, amilyen a feltárás pillanatában volt. Ennek feltétele a helyes csomagolás. Úgy kell becsomagolnunk, hogy a bőrlelet megőrizze azt a víztartalmát, amit a feltáráskor tartalmazott. Szilárdító csomagolásra papírvattát használjunk, mert a gyapotvatta nyomait nehéz a bőrfelületről eltávolitani. Külső csomagolóanyagnak polietilén fóliát használjunk. Ha nedves a bőr, a penészedés meggátlására célszerű még csomagolás előtt, pár szem thymolkristályt szórni a bőrre vagy a papírvattát pár csepp Oleum Thymii-vel nedvesíteni. Az azonosító jelzéseket a csomagon kivül helyezzük el, nehogy a nedvesség hatására megsemmisüljenek. Éghajlatunk alatt a régészeti eredetű bőrleletek csak vizben, vagy nedvesített környezetben maradnak fenn viszonylag ép állapotban. Nedves környezetben is csak akkor, ha a nedvesség szintje alig változó. Viszonylag sok bőrtárgyat találtak kriptákban és mocsaras vidéken, pl. várárkokban. Az ilyen leletek is azonban lebomlást szenvedtek. Elsősorban a fehérje és a cserzősavak közti kötések hidrolizálnak, majd ennek következtében megszűnik a csersavak konzerváló hatása, és a fehérjék peptid kötése is védtelenné válik. A peptidkötések hidrolizálnak. Ennek következtében az ilyen megbomlott anyagú bőrlelet mindig tartalmaz vizben oldható fehérjéket, s a környezetéből rendszerint felvesz szervetlen sókat. Ezek közül a kalcium és a vastartalmú sók veszélyesek a bőrre. Ha a fehérjéket és a sókat a konzerválás során nem távolitjuk el, munkánk eredménytelen marad. Ezért a bőrleletet sürgősen kezelés alá kell vonni. Tegyük a nedves bőrtárgyat vizben oldott 2 százalékos zsiralkohol-szulfonátba, s körülbelül 4 napig áztassuk benne. A bőröket naponta frissen elkészített oldatba tegyük át. Ha az áztatófolyadék 4-5 nap után is barnára szineződik, akkor a bőr elenyvesedése előrehaladott állapotban van. Még súlyosabb a helyzet, ha a bőrlelet beáztatásakor hirtelen duzzadni kezd. Ilyenkor a bőröket az oldatból azonnal kivesszük, szűrőpapír között szárazra itatjuk, a bőr súlyához viszonyítva 2 százalék vajsawal, és 1 százalék ammónium-laktáttal kezeljük. A vajsav rendkívül kellemetlen szaga miatt a műveletet elszivófülke alatt kell végezni. A vajsav a kollagén rostokat újra kicsapja, és ezzel megszünteti a bőr vizben való 80
