Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Jakubik Anna-Kriston László: A Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének restaurálási munkái 1968-1973
A felmérésben rögzített restaurálási feladatok meghatározásában szakértőként három restaurátor vett részt: Móré Miklós, a Szépművészeti Muzeum osztályvezetője; Révay Kálmánná, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője és Hődiné Liber Gizella, a Szépművészeti Muzeum osztályvezető-helyettese. A felmérés célja és gyakorlati funkciója tulajdonképpen kettős volt: egyrészt tájékoztatást adott a Múzeumi Főosztály részére a Régi Magyar Gyűjtemény restaurálási munkáinak nagyságáról; a következő évtől, 1968-tól a Magyar Nemzeti Galéria külön célhitelként évenként meghatározott összeget kapott a restaurálások folyamatos elvégeztetésére. Másrészt a Galéria számára is segítséget jelentettek a felmérés adatai, hiszen a Régi Magyar Gyűjtemény továbbra is a Szépművészeti Muzeum épületében és kezelésében maradt, a nyilvántartási és segédgyüjtemények- kel együtt. Az évenkénti restaurálási tervek készítésénél pedig fontos volt, hogy a részleteket is ismerjük és az egészről is áttekintésünk legyen. A felmérés végeredményben alkalmas volt arra, hogy bármilyen szempontú tervhez alapul szolgáljon. A Múzeumi Főosztály a restaurálási célhitelt azzal a feltétellel biztosította a régi magyar anyag restaurálására, hogy a megbízások lebonyolítása a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja közvetítésével történjék. A Nemzeti Galéria megrendelése alapján a további ügyintézés igy a Művészeti Alap hatáskörébe tartozott. Ez a következő szakaszokból állt: a restaurátorok kijelölése, a munka- és költségvetési javaslat elbírálása, a határozatok megküldése; szükség esetén munkaközi zsűrik, és végül a kész munka átvétele. A szerződések megkötését és a tiszteletdijak kifizetését a megrendelő, vagyis a Nemzeti Galéria intézte. A Restaurátor Bíráló Bizottság munkájában hivatalból résztvett a Szépművészeti Muzeum és a Nemzeti Galéria egy-egy megbízottja is. A Bizottság a restaurálási munkák véleményezésével, a szakmai és esztétikai problémák megvitatásával általában segítette a munkák színvonalának emelését. A többszakaszos és eléggé időigényes adminisztrációs ügyintézés azonban néhány esetben nehezitette a határidők betartását. A restaurálási tervek összeállításánál az elsődleges szempont a Régi Magyar Gyűjtemény állandó kiállításának előkészítése volt; de ezen belül több tényezőt is figyelembe kellett venni. A restaurálásra kijelölhető tárgyak körét pl. leszűkítette az a körülmény, hogy 1968-1972 között sem a Magyar Nemzeti Galéria, sem a Szépművészeti Muzeum nem tudott megfelelő helyiséget biztosítani a restaurálások elvégzéséhez. így nagyobb méretű vagy nem szállítható állapotban lévő műtárgyak megbízásos restaurálása akkor nem jöhetett szóba. A gyűjtemény középkori anyagánál a kijelölésben két szempontot igyekeztünk érvényesíteni a lehetőségeken belül. Az első a tárgyak jó kvalitása. A másik az volt, hogy a gyűjtemény értékes részét képező mintegy 30 oltár ne csak részleteiben, hanem teljes egészében is kiállítható legyen. Az oltárok részeit képező egyes táblaképek vagy szobrok - bármilyen szépek legyenek is különállóan - eredeti esztétikai hatásuknak csak töredékét adják. S a kiállított műtárgyakkal szemben ma általános igény, hogy a lehetőségekhez képest eredeti formájukban kerüljenek a közönség elé. A beszámolóban szereplő időszakban igy elkészült a jános- réti Szt. Miklós főoltár, a jánosréti Mária Katalin oltár és a cserényi Szt. Márton oltár teljes restaurálása; megkezdődött a liptószentandrási Szt. András oltár,- 40 -
