Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Jakubik Anna-Kriston László: A Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének restaurálási munkái 1968-1973
Jakubik Anna - Kriston László: A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA RÉGI MAGYAR GYŰJTEMÉNYÉNEK RESTAURÁLÁSI MUNKÁI 1968-1973 A múzeumok egyik közismert, fontos feladata, hogy a gyűjteményeikbe kerülő tárgyakat megőrizzék a jövő nemzedékek számára. A tárgyak jó állapotban való megőrzése - melynek gyakorlati problémái már kevésbbé közismertek - alapvetően fontos a múzeumok más funkciói szempontjából is, hiszen kiállításon való bemutatásuk és tudományos feldolgozásuk megfelelően alig képzelhető el enélkül; gyűjtésűk pedig értelmét veszti. A régi magyar képzőművészeti anyag sorsa múzeumaink történetében sajátosan alakult. A budavári palotába tervezett nagy állandó kiállítás jelentősége és az ezt előkészítő restaurálás problémái szempontjából tanulságosnak látszik történetének vázlatos áttekintése. Az 1800 előtti hazai képzőművészet emlékeiből viszonylag későn, csak 1934-ben alakult önálló gyűjtemény. Pedig magyarországi eredetű középkori és barokk mütár gyak már a múlt század második felétől bekerültek - eleinte csak kisebb számban a Nemzeti Múzeumba, majd az Iparművészeti Múzeumba és az 1906-ban megnyilt Szépművészeti Múzeumba. A tervszerű gyűjtésnek és az önálló képzőművészeti gyűjteménnyé szervezésnek kezdeményezője Petrovics Elek, a Szépművészeti Muzeum egykori főigazgatója volt. Sokoldalú, mindig a muzeum érdekeit szem előtt tartó tevékenységének köszönhető - az anyag jelentős gyarapitása mellett - annak a nagy szervező munkának megindítása, melynek eredményeképpen létrejött a Régi Magyar Gyűjtemény. Nyilatkozataiban is megfogalmazott programja e gyűjteménnyel kapcsolatban tervezett múzeumi feladatokról lényegében máig sem vesztett aktualitásából. Néhány gondolatát idézni ezért is szükségesnek érezzük. Főigazgatói kinevezésekor, 1914-ben ezt irta: "A magyar művészet anyagának gyűjtését olyan irányban óhajtom folytatni, hogy minél teljesebb képet adhassunk művészetünk fejlődéséről. ... mindenáron fel kell kutatnunk és megmentenünk azokat a szárnyasoltárokat, amelyeket az a veszély fenyeget, hogy elpusztulnak, nemkülönben a barokk kor szobrászaténak elkallódó emlékeit, ... általában mindazt, ami a magyarországi művészet múltjából megmenthető." A Pesti Naplóban 1934-ben közzétett nyilatkozatában az önálló gyűjtemény létrehozásának szükségességét a következőkkel indokolta: "A régi magyar képzőművészet múzeumi anyaga eddig meg volt osztva a régi Nemzeti Muzeum történeti osztálya és a Szépművészeti Muzeum között. Mindkét intézet őrzött és kiállított ebbe a körbe tartozó művészi alkotásokat és igy sem itt, sem ott nem tudtunk olyan képet adni régi művészetünkről, aminőt adhatnánk, ha anyagunkat egyesitjük. Nekünk azonban az a legfőbb kötelességünk, hogy a magyar művészetről minél jobb és teljesebb képet adjunk.... Ám ha van egy nemzetnek képzőművészeti múzeuma, akkor az is természetes, hogy saját képzőművészetünk alkotásait, a régieket is, a moderneket is, ebben a múzeumban kell méltóan bemutatnia." Ismeretes, hogy Petrovics Elek 1935-ben történt váratlan nyugdíjaztatása után a gyűjtemény sorsa nem alakult szerencsésen. A következő években a tárgyak át- 37 -
