Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Krach Ernő: A homokfuvásos tisztítási eljárás a múzeumi gyakorlatban
Krach Ernő: A HOMOKFUVÁSOS TISZTÍTÁSI ELJÁRÁS A MÚZEUMI GYAKORLATBAN A homokfuvá8os eljárás múltja A homokfuvásos fémtisztitási eljárást a múlt század második felében dolgozta ki Thomas Tilgman. A módszer elvének felfedezéséhez egy véletlen szolgált alapul: Tilgman vihar után a tengerparton sétálva azt tapasztalta, hogy az ott heverő, a vihart megelőzően még rozsdás vasdarabok megtisztultak a nekiütődött homokszemcsék koptató hatásától. Tilgman 1870-ben szabadalmaztatta találmányát. Ezt követően sokan foglalkoztak az eljárás tökéletesítésével. Magyarországon "Homoksugárfúvó" néven 1915-ben szabadalmaztattak egy berendezést. Egy 1930-as szabadalom szerint pedig már nem csak homoksugárral, hanem gömb alakú öntöttvas szemcsékkel is végeztek fémtisztitást. A homokfuvásos fémtisztitási eljárás kezdeti fellendülését az alkalmazását kisérő szilikózis megbetegedések szorították vissza. A n. világháborút megelőző nagyarányú fegyverkezés során azonban ismét előtérbe került a módszer. A szilikózisveszély elhárítására megkísérelték vizzel összekeverni a szóróanyagot, de a nedvesség hatására a fémtiszta felületen futórozsda képződött. Ezután adalékanyagokkal próbálták a korróziós folyamatokat meggátolni. Múzeumi alkalmazás Múzeumi területen homokfuvásos fémtisztitást 1962 óta végeznek Magyarországon. Az Iparművészeti Muzeum kovácsoltvas tárgyainak tisztítására alkalmazták először, miután a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ jogelődjének, a Technológiai Csoportnak a munkatársai kísérletileg bizonyították, hogy az ilyen módon kezelt tárgyak károsodásának mértéke alig nagyobb, mint az elektrokémiai- lag vagy kémiai utón kezeiteké. Ennek alapján elhatározták, hogy az egészségvédelmi szabályok betartásával a homokfuvásos fémtisztitás helyet kap a múzeumi műtárgyvédelemben. A szemcseszórásos fémtisztitás (ezen belül a homokfuvásos eljárás) lényege, hogy légnemű vagy folyékony hordozó segítségével szilárd részecskéket (esetünkben homokot) ütköztetünk nagy erővel a tisztítandó felülethez. A mechanikai erő nagyságát a felületre vitt anyag minősége, a szemcsenagyság, a részecskék sebessége és az befolyásolja, hogy a szemcsék milyen szögben csapódnak be a felületre. Az a kísérlet, amely a módszer múzeumi alkalmazásának létjogosultságát bizonyította, úgy történt, hogy azonos nagyságú, lemért vaslemezkéket tisztítottak kémiailag, elektrokémiailag és homokfúvással. A tisztítás után a lemezek súlyát ismét megmérték. A homokfúvással kezelt lemezkék súlycsökkenése alig valami231
