Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kastaly Beátrix: Új segédanyag a hírlapok restaurálásához
Kastaly Beatrix: UJ SEGÉDANYAG A HÍRLAPOK RESTAURÁLÁSÁHOZ Az Országos Széchényi Könyvtár hirlapjavitó és restauráló csoportja évenként 8-10 000 ujságlapról kényszerül eltávolítani a régebben, keményítő ragasztóval felerősített javitócsikokat, foltokat, néha az egész lapot befedő "kasirozást". Ezt a mikrofilm készítése vagy a hirlap restaurálása, konzerválása, laminálása teszi szükségessé. Eddigi módszerünk a meleg csapvizes áztatás volt, melynek során megduzzadt és fellazult a keményítő. Mivel a keményitő vízben nem oldódik, mechanikai beavatkozással (kaparás, dörzsölés) lehetett a feltétlenül szükséges mértékben eltávolítani. A hosszabb ideig tartó, melegebb vízben való áztatás kioldotta a papír enyvezőanyagát, a rossz minőségű lapok nedvesen igen könnyen szakadtak, és a fenti műveletek során meggyengült papír tovább rongálódott, sok darabra szakadt. Ugyanakkor a keményitő eltávolíthatatlan - sokszor már nem is érzékelhető - maradéka miatt csak hosszadalmasan és nagyon óvatosan lehetett szárítani és préselni a lapokat. így ez a műveletsor munkánk egyik legnehezebb és leginkább időigényes részét jelentette. A keményítőt bontják, roncsolják ugyan az oxidáló savak és lúgok, de ezek a papír alapanyagára, a cellulózra is káros hatást gyakorolnának. Ezért olyan specifikus eljárást kellett keresnem, amely a cellulózt érintetlenül hagyja, a keményitő teljes lebontását viszont elősegíti. A fehérjealapu enyvezőanyag (kazein) és a nedvesség hatására összetapadt lapok szétválasztására régóta használják a hasnyálmirigy-enzimet és más fehérjebontó enzimeket. Ennek ismeretében megvizsgáltam, milyen enzimek lennének alkalmasak a keményitőcsiriz lebontására. Az enzimek (fermentumok) az életfolyamatok szerves katalizátorai, amelyek az élő sejtekben képződnek, de működésűket az élő sejten kivül is ki tudják fejteni. Működésűk lényege, hogy összetételüktől függően egy anyag egy bizonyos kémiai reakcióját lehetővé teszik, katalizálják vagy jelentősen gyorsítják, ők maguk azonban nem épülnek bele az anyagba illetve a reakciótermékbe. Az élő szervezetekben zsir, fehérje és szénhidrátbontó enzimek keletkeznek és működnek, más enzimek pedig különböző kémiai folyamatokat segítenek elő. A keményitő az ösz- szetett szénhidrátok csoportjába tartozik, szőlőcukor molekulákból épül fel. Vízben nem oldódik, savval főzve hidrolizál. A cukormolekulák (glükóz) közötti kötések bomlását az amiláz enzim katalizálja. Ennek három fajtája ismeretes: az oL és a p -amiláz a keményítőt néhány glukózmolekulából álló poliszaharidokká, dextrinekké bontja, amelyek ellentétben a keményítővel, már vizoldhatók. A g- -amiláz az összes cukormolekula közötti kötést megbontja, igy a végtermék glükóz, amely természetesen szintén oldódik vízben. Célunk szempontjából tehát mindegy, hogy az amiláz enzim melyik fajtáját választjuk. Az amiláz kizárólag a keményítőre van ilyen hatással, a keményítővel azonos építőkövekből, de eltérő szerkezettel felépülő cellulózra nézve hatástalan. Nagymennyiségű amilázt termelnek bizonyos penészfajták; ezt a folyamatot használják fel az amiláz ipari gyártására. Az enzimek az optimális - 30-50°C - hőmérsékletű és kémhatásu oldatban kis mennyiségben is hatékonyak.- 224
