Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Balázsy Ágnes: Felületaktív anyagok
5. Alkil-szulfonátok A szulfonátokban a hidrofil csoport kénatomja közvetlenül kapcsolódik a hidro- fób molekularész egyik szénatomjához. Előállításukat szulfonálásnak nevezzük. Az alkáli és földalkáli szulfonátok oldhatósága és mosóhatása valamivel rosz- szabb, mint a szulfátoké. A szulfonsavcsoport helyzete szerint a molekulában megkülönböztetünk primer és szekunder alkil-szulfonátokat: R - CH2 - SOgNa R- CHg - R’ primer alkil-szulfonát SOgNa szekunder alkil-szulfonát A kereskedelemben főként a szekunder alkil-szulfonátokkal találkozhatunk. Erősen habzó oldatokat adnak. Nagyon jó a nedvesitőképességük, de mosáshoz általában nagyobb mosóhatásu felületaktív anyagokkal, elsősorban alkil-szul- fátokkal keverve használják őket. 6. Alkil-aril-szulfonátok Aromás vegyületek szulfonálásával állíthatók elő. Jó nedvesítő, habzó, diszper- gáló képességűek. Mosóhatásuk növelésére gyakran keverik más anionaktiv anyagokkal. Két legfontosabb tipusuk: a) mono- és dialkil-naftalin-szulfonátok Általános képletük: R = 8-12 szénatomos alkillánc b) a monoalkil-benzol-szulfonátok Általános képletük: A szulfonált vegyület tulajdonságait az alifás szénhidrogénlánc hossza döntően befolyásolja. A rövidebb alkilláncu vegyületek nedvesítő, diszpergáló szerek. A hosszabb, legalább 12 szénatomos alkilláncot tartalmazó vegyületek jó mosószerek. Legfontosabbak a dodecil-benzol-szulfonátok: Az alkil-aril-szulfonátok hátránya, hogy legtöbbjük bomlási ideje a szennyvizekben közel harmincszorosa az alkil-szulfonátokénak, igy a vizeket tartósan 198 -
