Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Sipos Enikő: Kiskunfélegyházi tarsolylemez restaurálása
Sipos Enikő: KISKUNFÉLEGYHÁZI TARSOLYLEMEZ RESTAURÁLÁSA A honfoglaláskori ötvösművészet legkedveltebb anyaga az ezüst. Jellegzetes terméke a tarsoly, amely a tüzszerszám és egyéb apró tárgyak hordására szolgált. A tarsolyok fedőlapját kezdetben domborítással, borintarziával tették változatossá. Célszerűségi szempontok alapján erősítették meg fémverettel a bujtató körüli részt. Később a tarsoly fedőlapjának szabadon maradt felületére is vereteket szereltek, úgy hogy a veretek olykor szinte egybeértek. Később a felületet csaknem beborító veretek helyett a tarsoly alakjához idomuló fedőlapot készítettek, könnyen megmunkálható ezüstlemezből, gazdag mintázattal. A tarsolylemezek egyik csoportján a felületet szalagfonatos keretbe illesztett palmetta motívumok borítják. E diszitési mód legjellegzetesebb példája a galgóci tarsolylemez. Más darabokon viszont a középtengelybe illesztett életfa motívum tölti be a teret, mint például a strázsahalmi lemezen. A lemezes tarsoly rangjelző tárgy volt, az előkelők viselték. Az elmúlt évek folyamán számottevő honfoglaláskori leletanyag került múzeumainkba a Duna-Tisza közéről. Ezek közül is kiemelkedő a kiskunfélegyházi sir le- letegyüttese. A sir jelentős melléklete a tarsolylemez, mely a tiszanánai példány mellett az egyik legkisebb méretű. A lelet 1970 tavaszán került elő a Radnóti Miklós ut 48. alatt épülő ház alapozásakor. A tarsolylemezt a házalap árkának oldalában találták. Az ásó hegye a tarsolylemez baloldalát érte, s az ezüstlemez, valamint a vörösréz alátét közé behatolva, mindkettőt erősen megrongálta. Az oxidálódás következtében amúgy is erősen kopott, rendkívül vékony, mállé- kony ezüstlemez baloldala darabokra tört, s a többi része is megrepedezett. Mind az elő-, mind a hátlap hiányos. (XL1X/120-121.) A tarsolylemez előlapja trébelt ezüstlemez, hátsó lapja vörösréz, s öntött pántok keretezték. Oldalsó és alsó széleit 0,6 cm széles, 1 mm vastag ezüstszalag fogja össze. Az ezüstszalag hátoldalából kiálló 18 elkalapált nittel fogták egymáshoz az ezüst és a vörösréz lemezt. Jobboldalt alul két helyen és felül középen alátéttel erősítették meg, egyrészt javítás, másrészt a felfüggesztő és zárószijak rögzitése végett. E keretező pántokat párhuzamos árkolás között merőleges bevágások osztják négyzetes mezőkre, s a mintázatot a mélyedések aranyozása e- meli ki. A felső, ugyancsak öntött lezáró pánt valamivel szélesebb, s két végén szögben csatlakozik az oldalpántokhoz. Diszitése eltérő az oldalpántokétól. A középpontból két irányba haladó, félhold alakú motívumok alkotják, melyek szintén aranyozottak. Az utólagos rongálódásokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a tarsolylemezt a sirba kerülése előtt javíthatták. Erre utal a baloldali kereten látható szegecspár mellett a keretdiszen, valamint a felső keretező pánton látható olvadás nyoma, mely az utólagos forrasztásból eredhet. Hasonlóképpen nem tekinthetjük a megtalálók okozta rongálódásnak a keretező pánt alsó részének közepén látható, eredetileg patinázott felületű hiányt sem. 175
