Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Tunguz-evenki sámán lótakaró restaurálása
Tekintettel a tervezett eljárásokra - vizes közegü tisztitás; kiegészítések az eredeti matériákhoz hasonló anyagokból stb. - a következő vizsgálatokat kellett elvégezni: Szintartás-vizsgálat A szabad nemez felületére, a hímzésre és a hátsó boritó vászonra 1-1 darab 5x5 cm-es vizes szivópapirt helyeztem. A szivópapirokon kb. 5 perc elteltével nem látszott elszíneződés. Ezután a papírokat újból megnedvesitve visszahelyeztem a takaróra, s 30, majd 60 perc elteltével újra ellenőriztem azokat. Elszíneződést egyik esetben sem tapasztaltam. Tehát a takaró anyagai festéküket megbízhatóan tartják, "levérzésre" nem hajlamosak. Mikroszkópikus vizsgálatok Elvégzésüket a kiegészítését anyagának megválasztása, illetve a tárgy esetleges tudományos feldolgozása is megkívánja. A vizsgálathoz mintát vettem: a nemezből, a hátoldali boritó vászonból, a hátoldalon található batikolt anyagokból, a hátoldali vászon felvarrására szolgáló cérnából, valamint a középkék, világoskék és fehér himzőszálakból. Az anyagmintákat eredeti (festett) állapotukban vizsgálni nem lehet. (A színezék sötét tömegként fedi a szál szerkezetét) Ezért az első feladat a szintelenités, a szin"lehuzása". A mintákat kevés vízzel hígított nátrium-ditionitba tettem, amire egy részük hamarosan elvesztette szülét. A nemez, a világoskék himzőfonál és a cérna anyagmintái azonban csak az oldat melegítésére szintelenedtek el. Az, hogy az anyagok a nátrium-ditionit hatására elvesztették színüket, arra utal, hogy csáva-szinezékkel festették őket. (A pác-szinezékek ugyanis 0,1 n HC1 hatására színtelenednek el.) Ezután a mintákat felirattal ellátott szűrőpapírokon kiszárítottam, majd a mikroszkópos vizsgálathoz szükséges beágyazás következett. A mintát tiszta üveglapon bonctü és lándzsa segítségével elemi szálaira bontottam, majd desztillált vízben tisztára mosott és szárazra törölt tárgylemezre cseppentővei 1 csepp "kanadabalzsamot" juttattam. A cseppbe helyeztem az elemi szálat, majd fedőlemezzel befedtem. A befedés módja: bal kézzel függőleges helyzetben a tárgylemezre eresztjük a fedőlemezt, hogy a beágyazó anyag - ez esetben a "ka- nadabalzsam" - a fedőlemez alsó széle mentén szétterüljön. Jobb kézzel a fedőlemezt megtámasztjuk, majd lassan a tárgylemez felületére eresztjük. Gondosan kell ügyelni arra, nehogy buborék szoruljon a fedőlemez alá. A friss beágyazást lemezfogó csipesszel rögzítjük elmozdulás ellen, mig a "kanadabalzsam" meg nem szárad. Az Így előkészített anyagról a meghatározás megkönnyítésére fényképfelvételeket is készíthetünk. Ehhez a Köhler-féle megvilágitásu mikroszkópra (megfelelő hosz- szuságu tubusra) lencserendszerétől megfosztott fényképezőgépet szerelünk. A kép élesre állítását a megfigyelőcsövön ellenőrizhetjük. Az exponálást a meg- világitás megfelelő ideig tartó bekapcsolásával végezzük. A jó mikrofelvétel legfontosabb feltételei:- kifogástalan preparátum- a készítmény egyenletes megvilágitása 169
