Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Lente István: A falképrestaurálás művészi kérdései
Bennünket a hazai falképanyag rossz állapota nehéz helyzet elé állit. Lehet,hogy túlságosan sokszor Ítéljük meg úgy, hogy képesek vagyunk az elveszett művészi összképet visszaállítani, de ha nem akarunk lemondani egy-egy falképünkről, sokszor vállalkoznunk kell nagyobb méretű kiegészítésekre is. Ezért különösen fontos, hogy ennek a munkának a módszereit és a lehetőségeit megpróbáljuk pontosan körülírni. A falképek meglévő értékeinek a lehetőségekhez mérten legjobb érvényesülésitése lehet csak a restaurálás célja és igazolása. Minden kiegészítés sérti a történeti hitelességet, ha mégis alkalmazzuk, csak igy nyerhet igazolást. A történeti és az esztétikai szempont arányos érvényesítése, egyensúlyuk megtalálása a restaurálás legfontosabb elvi kérdése. Ennek az egyensúlynak az eltolódása, az esztétikai érték függetlenitése a mü történetiségétől és anyagiságától jellemző arra a korábbi restaurátori szemléletre, amely a falkép teljes átfestésétől sem riadt vissza. A másik oldalon az egyoldalú történeti szemlélet gyanakvással fogad minden restaurálást. A restaurálás tehát csak ésszerű kompromisszumok árán valósítható meg. Az egyensúly meg állapítását mindenképpen befolyásolják szubjektív tényezők. Saját korunk esztétikai szemléletétől nem szabadulhatunk. Kiegészítéseink csak a mának szólnak, A művészeti emlékeket megpróbáljuk "használhatóvá" tenni, hogy hatni tudjanak, tanulságul szolgálhassanak, gyönyörködtessenek, vagyis Ízlésünknek megfelelően interpretáljuk őket, s menten elavulnak, amint Ízlésünk megváltozik. Másrészt a kiegészítések frissen alkalmazott anyagai néhány év vagy évtized a- latt szin- és tónusértékeikben módosulnak, megsötétednek vagy elhalványodnak, és egyre jobban eltávolodnak a környezetükben lévő eredetitől, ami anyagi változásának más stádiumában van. Ezért a kiegészítéseket stabil, szin- és formatartó anyagokkal kell végezni. A retusok gyakran érintenek eredeti kopott felületeket is, Mindez bizonyos idő után szükségessé teheti a kiegészítések, s a konzerválás céljából alkalmazott idegen anyagok eltávolitását. A restaurálás alapvető követelménye tehát, hogy beavatkozásaink visszafordíthatok legyenek, a bevitt anyagokat el lehessen távolítani. A falképeken a gyakorlatban ez sohasem valósítható meg teljesen, de olyan anyagokat kell választanunk, amik ennek a követelménynek a leginkább megfelelnek. A falképeket nem tudjuk korlátlan ideig megtartani, de kötelességünk, hogy épen- ma radásukről gondoskodjunk. A mai "használatbavétel" csak akkor jogos és indokolt, ha az nem megy állapotuk rovására. A vakolat, vagy átfestés alatt rejtőző müvek általában védettebbek. Feltárásuk és restaurálásuk, ha egyébként közvetlen veszély nem fenyegeti őket,csak akkor helyes, ha egyidejűleg biztosítani tudjuk épenmaradásukat is. A falképeket szeretnénk eredeti környezetükben megőrizni. A szabadban, épületek homlokzatán előkerülő diszitőfestészeti töredékek érdekes dokumentumok, viszont oly rohamosan pusztulnak, hogy ha meg akarjuk tartani őket, vagy le kell mondanunk a bemutatásukról, vagy le kell választanunk a falazatról, és védettebb hely re szállítani. De belső térben is lehetnek falképek, amelyek védelmét semmiképpen sem tudjuk biztosítani. Ezért a jövőben valószínűleg többször kell a falképek levételéhez folyamodni megmentésük érdekében. Egy ilyen beavatkozás, az erede1 fi
