Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szvetnick Joachim - Krach Ernő: A Patroklusz ereklyetartó szekrény két főalakjának restaurálása

lódott, több helyen beszakadt, berepedt, A Krisztus-szobor jobb lábfeje a sérü­lés következtében leolvadt, elveszett, A bal térd a lágyforrasz berágódása mi­att kilyukadt. A szobor keze, a kézben tartott földgömb és kereszt megsemmi­sült. Palástjának bal kézelője leolvadt. A palástot összefogó, ékkővel diszitett zárt foglalat megsemmisült, helye átolvadt, kilyukadt. A nyakrészen erős berá- gódás nyomai észlelhetők az eltávolitott lágyforrasz nyom helyén. Az arc jobb­oldalán pontszerű horpadás, benyomódás keletkezett. Az orr és a száj körzeté­ben hajszálrepedéseket, a fejtetőn repedést és szakadást észleltünk. A tisztítás után igen jó állapotban lévő aranyozás tűnt elő. (XXX/69-70.) A Patroklusz-szobor restaurálása és kiegészítése A restaurálás és kiegészítés minden mozzanatát megbeszéltük Eva Mühlbecher művészettörténész-restaurátorral és Hans Puckelwartz főrestaurátorral. A megtisztított szoboralaktól elválasztottuk a talpazat megmaradt részét, majd a szobrot hőkezelésben részesítettük és lágyítottuk. A súlyos sérülés hatására az eredeti aranyozás a tárgy anyagát rideggé tette, ezért helyenként morzso­lódott. Egyenletes hőmérsékleten végzett többszöri lágyitással sikerült újra kép­lékennyé tenni. Az egyengetéshez - az adott formáknak megfelelően - speciális szerszámokat kovácsoltattunk. Arra törekedtünk, hogy a javított részek és a ki­egészítések - a korszerű elveknek megfelelően - az eredeti részektől jól meg­különböztethetőek legyenek. Ennek érdekében amig az eredeti tárgy 900 ezre­lékes finomságú ezüstből készült, a kiegészítése szinezüstből. A restaurálásnál szem előtt tartottuk a megmaradt anyagok megőrzését. Számítanunk kellett azon­ban arra, hogy a sérülés egyes nyomai láthatóak maradnak, mivel az ezüst alap­anyag további megmunkálást nem birt volna el. (A helyreállítás mindig csak addig terjedhet, amig maga a tárgy nem forog veszélyben.) A deformálódott tárgyat az egyengetéshez szurokpárnára ragasztottuk. Az egyen- getés műveletével milliméterről milliméterre haladtunk előre. A szurkot benzin­nel eltávolitottuk, petróleummal lemostuk. Ezt a műveletet tizenötször ismétel­tük meg. Az egyengetést a repedések és hasadékok forrasztása követte. A törzs­ről elszakadt lábak forrasztásának előkészítése lokalizált homokfúvással történt, PVC szigetelőszaltg segítségével, a forrasztások eldolgozása pedig reszeléssel, hántolással és polirozással. A fej kiegészítéséhez rendelkezésre állt a sérülés előttről származó fényképfelvétel. Ennek alapján mintáztunk plasztilinből formát. A kiegészítést trébelt ezüstlemez hozzáforrasztásával és cizellálásával végeztük. A figura mellrészén lévő karmos foglalatról az üvegolvadékot fluorsavval marat­tuk ki, desztillált vizzel öblítettük le, majd keményforrasztással erősítettünk a foglalat hátoldalára egy menetes csonkot a későbbi rögzítéshez. A kiegészített foglalatba uj ékkövet csiszoltattunk, és foglaltunk be. A tőr hüvelyét egy töredék nyomán teljesen rekonstruáltuk, majd felforrasztottuk a törzsre. A pengéjét kilá­gy itottuk, egyengettük, inhibitoros foszforsavval rozsdátlanitottuk, majd kikéki- tettük. Markolatát megtisztítottuk és a markolatgombba kapison formára csiszolt gránátot foglaltunk zárt, peremes foglalatba. A hiányzó szerelvényeket ugyancsak eredeti fotók alapján pótoltuk. A kard rekonstrukciójának elkészítésében Pontó János fegyvertörténész, a Hadtörténeti Muzeum munkatársa nyújtott segítséget. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom