Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szvetnick Joachim - Krach Ernő: A Patroklusz ereklyetartó szekrény két főalakjának restaurálása
lódott, több helyen beszakadt, berepedt, A Krisztus-szobor jobb lábfeje a sérülés következtében leolvadt, elveszett, A bal térd a lágyforrasz berágódása miatt kilyukadt. A szobor keze, a kézben tartott földgömb és kereszt megsemmisült. Palástjának bal kézelője leolvadt. A palástot összefogó, ékkővel diszitett zárt foglalat megsemmisült, helye átolvadt, kilyukadt. A nyakrészen erős berá- gódás nyomai észlelhetők az eltávolitott lágyforrasz nyom helyén. Az arc jobboldalán pontszerű horpadás, benyomódás keletkezett. Az orr és a száj körzetében hajszálrepedéseket, a fejtetőn repedést és szakadást észleltünk. A tisztítás után igen jó állapotban lévő aranyozás tűnt elő. (XXX/69-70.) A Patroklusz-szobor restaurálása és kiegészítése A restaurálás és kiegészítés minden mozzanatát megbeszéltük Eva Mühlbecher művészettörténész-restaurátorral és Hans Puckelwartz főrestaurátorral. A megtisztított szoboralaktól elválasztottuk a talpazat megmaradt részét, majd a szobrot hőkezelésben részesítettük és lágyítottuk. A súlyos sérülés hatására az eredeti aranyozás a tárgy anyagát rideggé tette, ezért helyenként morzsolódott. Egyenletes hőmérsékleten végzett többszöri lágyitással sikerült újra képlékennyé tenni. Az egyengetéshez - az adott formáknak megfelelően - speciális szerszámokat kovácsoltattunk. Arra törekedtünk, hogy a javított részek és a kiegészítések - a korszerű elveknek megfelelően - az eredeti részektől jól megkülönböztethetőek legyenek. Ennek érdekében amig az eredeti tárgy 900 ezrelékes finomságú ezüstből készült, a kiegészítése szinezüstből. A restaurálásnál szem előtt tartottuk a megmaradt anyagok megőrzését. Számítanunk kellett azonban arra, hogy a sérülés egyes nyomai láthatóak maradnak, mivel az ezüst alapanyag további megmunkálást nem birt volna el. (A helyreállítás mindig csak addig terjedhet, amig maga a tárgy nem forog veszélyben.) A deformálódott tárgyat az egyengetéshez szurokpárnára ragasztottuk. Az egyen- getés műveletével milliméterről milliméterre haladtunk előre. A szurkot benzinnel eltávolitottuk, petróleummal lemostuk. Ezt a műveletet tizenötször ismételtük meg. Az egyengetést a repedések és hasadékok forrasztása követte. A törzsről elszakadt lábak forrasztásának előkészítése lokalizált homokfúvással történt, PVC szigetelőszaltg segítségével, a forrasztások eldolgozása pedig reszeléssel, hántolással és polirozással. A fej kiegészítéséhez rendelkezésre állt a sérülés előttről származó fényképfelvétel. Ennek alapján mintáztunk plasztilinből formát. A kiegészítést trébelt ezüstlemez hozzáforrasztásával és cizellálásával végeztük. A figura mellrészén lévő karmos foglalatról az üvegolvadékot fluorsavval marattuk ki, desztillált vizzel öblítettük le, majd keményforrasztással erősítettünk a foglalat hátoldalára egy menetes csonkot a későbbi rögzítéshez. A kiegészített foglalatba uj ékkövet csiszoltattunk, és foglaltunk be. A tőr hüvelyét egy töredék nyomán teljesen rekonstruáltuk, majd felforrasztottuk a törzsre. A pengéjét kilágy itottuk, egyengettük, inhibitoros foszforsavval rozsdátlanitottuk, majd kikéki- tettük. Markolatát megtisztítottuk és a markolatgombba kapison formára csiszolt gránátot foglaltunk zárt, peremes foglalatba. A hiányzó szerelvényeket ugyancsak eredeti fotók alapján pótoltuk. A kard rekonstrukciójának elkészítésében Pontó János fegyvertörténész, a Hadtörténeti Muzeum munkatársa nyújtott segítséget. 112
