Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

ton-t használtunk, amit 90 $ alkohol és 10 $ viz keve­rékében oldottunk fel. Ezután a tárgyat ammóniás ká­lium-karbonátban tisztitottuk. Tisztitás során az in- krusztálé fémsók kioldódtak, a textil lejött a felület­ről (2. kép), és némileg meg is puhult. Mielőtt a tex­tilt leválasztottuk volna, természetesen fényképezéssel rögzítettük helyzetét az edényen. Tisztitás után az edényt a már előzőekben leirt módon kiegyengettük, vé­gül kiegészítettük Kallocryl CP g és Duracrol keveréké­vel. így megfelelő szilárdságot tudtunk biztosítani a kiegészítésnek, ugyanakkor jelentős mennyiségű Kallo­cryl t tudtunk megtakarítani. Ez azért volt fontos, mi­vel a Kallocrylhoz nehezebb huzzájutni és drágább is a Duracrólnál, A felületet poliamil-metakriláttal konzer­váltuk. Erre már jól ragadt a Bedacryl, amivel a textil­maradványokat helyükre visszaragasztottuk. (3.-4. kép) Ha jó és szép munkát akarunk végezni, meg kell is­merni az uj anyagokat, de nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a velük kapcsolatosan megkívánt egészség- ügyi szabályokat is megismerjük. Tudomásul kell venni, hogy jobbára egészségre ártalmas, vagy mérgező anyagok­kal kell dolgoznunk. Ha ezt tudjuk, és betartjuk az elő­irt szabályokat, a legnagyobb biztonsággal dolgozhatunk. Az előbb tárgyalt anyagok jellemzését tehát nem hanya­golhatom el. Toxikológia 1. Metil-metakrilát Szembe jutva azonnali gyulladást és ödémát okoz, ez azonban néhány nap múlva elmúlik. A metil-metakrilát belélegezve a legveszélyesebb. A légzőutakat és a nyál­kahártyákat ingerli. Nagy mennyiségben máj- és vesebe­tegséget okoz. A tüdőt is kárositja, de ez gyógyithatő. Fémtárgyak restaurálása- 67 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom