Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

liát gázláng felett meglágyítjuk, és hirtelen a tárgy megfelelő formájú ép felületére huzzuk. Előfordul, hogy nem áll rendelkezésünkre a tárgyon megfelelő felület. Ilyenkor gipszből esztergályozással készíthetünk megfelelő formát, és erre huzzuk fel a meleg fóliát. Célszerű a fóliát a formával egyszerre szárítószekrényben megmelegiteni, és amikor a fólia meglágyult, ráhúzni 8 formára. Amikor a szárítószekrénybe helyezzük, vigyázzunk, hogy a fólia fémrészekhez ne érjen, mert arra ráég. Ha azt a módszert választjuk, hogy gipsz formára öntjük a metil-metskrilát kiegészítést, akkor a gipszformát izolálni kell cellulózlakkal vagy polivinil-alkohol- lal. A forma kiszáradása után önthető a metil-metakri- lát. Ilyenkor - mivel a negativ alakja homorú vagy domború - az öntés közben a tárgyat forgatni kell, hogy a metakrilát egyenletesen terüljön szét. Célszerű ezt a műveletet infravörös lámpa alatt végezni, hogy gyorsítsuk a kötés idejét. A lámpához túl közel tartott öntés azonban behabosodik.

Használhatók még negatívnak vinil-poliszulfid öntőgyanták is, mint a Vinamold és a Naftoflex. Ebben az esetben azonban polivinil-alkohollal kell izolálni, mert az oldószereket és az itt használt monomereket nem bir- ja. Az izolálás úgy történik, hogy a sürü polivinil-al- koholt a negatív anyag felületére dörzsöljük egészen addig, amig nem érezzük, hogy a dörzsölt felületen az anyag huzza az ujjúnkat. Nálunk a Vinamold rugalmas öntőgyanta használatos, amit az angol Vinatex cég gyárt többféle minőségben. A szilikongyantákkal ellentétben melegen öntendő, és lényegében ez korlátozza felhasználási területét. Előnye a formatartás, és az, hogy uj- raöntve ismételten felhasználható. Az oldószerek és a

Fémtárgyak restaurálása- 65 -