Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Janovich István: A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkamódszerei

Szabadtéri múzeumok munkamódszerei

értelmű jelrendszerrel látjuk el, amely az újraépítést lehetővé teszi. A IV. táblán a Eelső-Tiszavidék tájegységben felépült kispaláéi lakóház hátsó rövid homlokzatát ábrázoló bontási dokumentáció rajzát és fotódokumentációját mutatjuk be. ( IX. 53-53. képek).

Az anyag beszállítását a selejtezés, majd az azonnali feldolgozás követi, amelynek során a muzeológus, az épitész, a kivitelező művezető és a főrestaurátor - a műszaki ellenőr és a főmérnök ellenőrzése mellett - meghatározza, mely elemek építhetők vissza teljes egészében, melyeket kell kiegészíteni, s mely elemeket kell ujjal pótolni. A selejtezési bizottság megállapításait jegyzőkönyvben rögziti.

Fontos, hogy a kiselejtezett fa-és egyéb hulladékanyagot mielőbb megsemmisítsük. A felhasználható faanyag raktározására példát hozunk a IX. 55. képen.

Az előzetes muzeológiai javaslat, a bontási dokumentáció, a selejtezési jegyzőkönyv, valamint az irodalomban fellelhető analógiák birtokában összeül a tervtanács, hogy döntsön az épitmény újraépítéséről. A tervtanács az objektum lényegét illetően foglal állást, tehát részletkérdésekbe ritkán bocsátkozik. Pontosan meghatározza az épitmény korát, rendeltetését, gazdasági szintjét, a környezetben elfoglalt helyét. Például megmondja, hogy egy tetőszerkezetnél a bontáskori vagy egy azt megelőző dőlésszög tartozik-e az építményhez. Az itt készült jegyzőkönyv alapján a muzeológus elkészíti ujraépitési javaslatát, amelynek alapján megszerkesztik az ujraépitési műszaki tervdokumentációt. Ez utóbbinak két főrésze a leiró anyag és műszaki rajzi anyag. A leiró anyag is két részből tevődik össze: a műleírásról, ás a konzerválási leírásból. A táblákon az előbbi té- 302