Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Janovich István: A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkamódszerei

Szabadtéri múzeumok munkamódszerei két, kapukat, kutakat, tehát a környezetet is). Rögzi- tik a felhasznált építőanyagokat készítésük technológiáját, a telekméreteket és -formákat, a telkek egymáshoz való viszonyát s az építményeknek a telken belüli elhelyezkedését .

A terepen végzett munka következő lépése a számba vett épületek műszaki felmérése. Intézményünknél ennek a munkának nagy részét külső, a népi építészet iránt érdeklődő munkatársak végezték. E munka a fotózással kezdődik és a műszaki rajzok elkészítésével ér véget. A III. tábla a felmérésre mutat be példát.

A terepbejárást a tájegységfelelős irányítja, aki a felmért építmények előtörténetét tanácsi telekkönyvi és levéltári kutatási adatokkal kiegészítve a tájegységi értekezlet elé viszi. Ott döntik el - az előzetes állagbecslés adatainak figyelembevételével -, hogy mely építmények kerülnek a múzeumba.

Az épület kiválasztását követően a beszállítható és újra épithető épületeket megvásároljuk. Ez gyakran elhúzódik, mert ilyenkor derülnek ki a még tisztázatlan tulajdonjogi kérdések. Ha a vásárlás sikerül, az építész elkésziti a bontási dokumentációt, amelynek alapján intézményünk elrendeli a bontást. A bontást általában a kivitelező vagy az Országos Műemléki Felügyelőség végzi. Minden ntunkafázist, a fontos szerkezeti elemeket fényképen is rögzítenek, .miközben az előzetesen elkészített bontási dokumentációban - és jegyzőkönyvben is - leirják a bontás menetét, a várttól való eltéréseket, az esetleges átépítéseket. Teljessé és hitelessé az épület története a muzeológiai anyag, a bontási dokumentáció és jegyzőkönyv adatainak egyesítése után válik. A bontáskor a különféle épületelemeket olyan egy- 300 -