Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: A szabadtéri falumúzeumok vályogvakolatának megerősítése
Szabó Zoltán A SZABADTÉRI FALUMÚZEUMOK VÁLYOGVAKOLATÁNAK MEGERŐSÍTÉSE Az országban számos helyen épitenek szabadtéri falumúzeumokat, sőt a legelső - a zalaegerszegi - épité- sét már be is fejezték. Előtérbe került azoknak a népi műemlékeknek a védelme is, amelyeket nem szállítanak ugyan múzeumba, de állagmegóvásuk szükséges. Mivel ezeknek az épületeknek a legtöbbje vályogból készült, felmerült a vályog megerősítésének kérdése is. A vályogot hazánkban széleskörűen használták és használják ma is építőanyagként. Többféle alkalmazási módja ismeretes. A rakott fal, a vert fal, a patics fal és a vályogtéglás építkezés egyaránt megtalálhatók a népi építészetben. A vályogfal kiváló hőszigetelő és igen tartós is. Németországban ma is állnak XVII. században épült vályogházak, és számos országban a modern építészet is átvette a vályogépitkezést, igy a Szovjetunióban, Romániában, Lengyelországban és Németországban is szép eredményeket érnek el a vályogépitkezésben. Nem ritkák a vályogból készült ötemeletes lakóházak sem. Bár a vályog miint építőanyag időtálló, burkolóanyagként nem a legtökéletesebb. A vályogból készült vakolat gyakran lefagy, és a csapóesck is megrongálják. Az évenkénti tatarozás komoly költséget jelent a múzeumoknak. Ez tette szükségessé a falumúzeumokban, hogy nemesitett vályogból készült időtálló vakolatot használjanak, ami szemre nem tér el lényegesen a nem nemesitettől. Az alkalmazandó vályogot a felhasználás előtt isza- polási próbával meg kell vizsgálni. A próba abban áll, hogy vályogot teszünk egy üveghengerbe, vizet öntünk rá, és alaposan összerázzuk. Több-kevesebb idő múlva a vá- 291 -
