Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: A vakolatelemzés
ahol az 1,7 g/ml a homok térfogatsúlya, a 0,3838 az oxa- lát átszámítási faktora CaO-ra, a 240 ml annak a Ca(0H)2 pépnek a térfogata, amelyben 100 g CaO van. A szükséges egyszerűsítéseket elvégezve: savban oldhatatlan maradék (g) ^ kalcium-oxalát súlya (g) adja meg az egységnyi térfogatú oltott mészre jutó töltőanyag térfogatát. Ez az érték a három vakolatnál rendre 1,50 ; 1,63 és 1,76; vagyis 2:3 arányban vegyíthették az oltott meszet és homokot. Összefoglalva az eredményeket, a kötőanyag és a töltőanyag arányának azonosságából és a töltőanyag egyforma szitálásából úgy látszik, hogy a három vakolat azonos leirás szerint készült. A II. és III. vakolat mesze, sőt töltőanyaga is azonos, igy a két minta azonos keverésből származik. Az I. minta mesze és töltőanyaga is más. A két épités között éveknek kellett eltelniük, hogy közben mind a meszet, mind a homokot más helyről hozták, de nem túlságosan hosszú időnek, hiszen a recept azonos volt. A vakolatelemzést a geológia, az ásványtan és a kémia eszközeivel lehet finomítani. Annál pontosabban lehet jellemezni egy adott vakolatot, minél több adatát ismerjük. Sok összehasonlitó adat birtokában pedig az egyes vakolatok közötti összefüggések jobban előtűnnek. A töltőanyagot szemcsenagyság szerint egyszerű szi- tálással szét lehet választani kavicsra (átmérője 20-2 mm), durva homokra (2-0,2 mm), finom homokra (0,2-0,02 mm) és a 0,02 mm-nél kisebb átmérőjű iszapra. A pleisztocén és a még régebbi homokot az jellemzi, hogy ezekből hiányzik a legfinomabb frakció, mert azt a viz vagy a szél már eltávolitotta. Ezzel szemben az újabb kele22 tü - folyóból vett - homokban az iszaprész is megvan. Vakolatelemzés 282
