Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: A vakolatelemzés
Vakolatelemzés A vakclatelemzés eredményét a következő elv szerint értékeltem ki. A készitésre jellemző a kötőanyag és a töltőanyag aránya. Savaria I. Savaria II. Savaria III Savban oldható rész (kötőanyag) 26,2 io 24,8 1o 22,8 1c Savban oldhatatlan rész (töltőanyag) 73,8 $ 75,2 # 77,2 # A savban oldható részek legnagyobb eltérése 3 ,4 #, ekkora különbség lehet azonos vakolat különböző helyekről vett mintái között is. Lehet három különböző korú, de azonos technológia szerint készült vakolat is . Ezért meg kell vizsgálni a kötőanyagot, azaz a vakolat savban oldható részét. Savaria I. Savaria II. Savaria III co2 1° 10,54 10,70 9,15 CaO 1o 11,40 11,22 11,55 MgO °lo 0,92 0,15 0,17 Fe20-j ^ 0,26 0,17 0,16 ai2o3 1oA mész eredetére a Ca:Mg arány, valamint a vas- és aluminium! ártalom jellemző. A három minta élesen két részre válik. Elkülönül a Savaria I. mesze (Ca:Mg = 11,40; Pe20^ i° = 0,26) és azonosnak tekinthető a Savaria II. és III. minta mesze (Ca:Mg = 74,7 ill. 68,1; Pe205 = 0,17 ill. 0,16). Ezután nézzük meg az oldhatatlan maradékot, vagyis a töltőanyagot. A Savaria I. minta szine kékesszürke, a másik kettőé egyforma barnássárga. Ez a Savaria II. és III. azonosságát igazolja. A szemcseméretet tekintve mindkettő törmelékes homok iszappal, és mindegyik szi— 280
