Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vértes László: Az abszolút időrend meghatározása a korszerű tudományban

épületalkatrészek, szerszámok - korát néhány évszázad­ra visszamenőleg, amit éppen a néprajz tudna a legin­kább felhasználni. A dendrokronológia másik, ugyancsak fontos felhasz­nálási módja az a távazonositási rendszer, amelyet a szalagos agyagok eredményeinek egybedolgozásával épitett ki de &eer, s amely egymástól nagy távolságra fekvő te­rületek leletanyagának egykoruságát, vagy különböző ide- jüségét képes meghatározni. Befejezésül egy ugyancsak az utóbbi években kidol­gozott abszolút kronológiai módszerről szeretnénk beszá­molni, amelyet a geofizika adott a történeti tudományok­nak: az un. archeomágneses vagy remanens mágnességi mód- sz ért. Az agyag és több más kőzet is tartalmaz vas-oxidot, amely mágneses tulajdonságú. Mágnességét elveszti, ha G00°C fölé hevitik, de kihűlés közben újra visszanyeri. Az eredeti, de a visszanyert, remanens mágnesség inten­zitását és irányát is a föld mágneses tere határozza meg A földmágnesség iránya és intenzitása viszont idő­szakonként - kb. 600 éves periódusokban - változik. A változás mértéke meglehetősen nagy. Az irány évi átlag­ban 10 szögperccel, hatévenként tehát egy fokkal válto­zik. Anglia területén pl. az elmúlt 500 év alatt a mág­neses deklináció változásai elérték a 40°-ot, az inkli- nációé a 20°-ot. Az intenzitás viszont'1830 óta több mint 5 fo-os, a II. század éta 50 $-os változáson ment át A változások lefolyását néhány száz - vagy ezer - évre visszamenőleg egy területre kiszámítva, bizonyos tárgy- csoportok abszolút életkora elég pontosan mérhető lesz. Tűzhelyek átégett földje, kemencék agyagtapasz téka, téglái, leégett házfalak helyben maradt kövei, őskori Abszolút időrend 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom