Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása

Szőrméstőrök tisztítása vágta. Összefogtuk, szabadkézzel, ollóval, sablon nél­kül vágtuk ki. A rátétet, pántokat, szegőket közönséges csirizzel ragasztottuk rá a bekecsre, amikor megszáradt, azután varrtuk ki. A levarrás mindenütt fekete szinü fonállal történt. Használtunk félkörös cakkozást, szegőnek máit, (a mái a bőr has- és hónalatti kopasz része. T.L.), dur­vább munkára. A sasköröm úgy született, hogy amikor szabásnál nem lehetett kikerülni a hibát, kis szakadást, lyuka­kat, arra a mester külön irhából sasköröm formájú kis rá tétdarabot vágott ki és ráragasztotta. Azt mi tanulók varrtuk rá. Duplakörmöt, vagy szimplakörmöt, mindig füg­gött a hibának a nagyságától. A szirony egy diszités, a szakadástól védi a cér­nát. Pár milliméter keskeny esik. A bőrt, ha csak kö­zönséges cérnával varrjuk rá, az rég lekopott volna. Rátekertük a cérnára, s akkor öltöttünk. Csak a tü és a cérna megy bele a bőrbe, a szirony nem. Gombokat - bőrgombot, ezt magunk csináltuk; üveggom bot is használtunk, az üzletből vásároltuk. Csak gömbö­lyű gombot csináltunk, hosszúkását nem. Ritkán a közepé­re hárászból, himzőfonálból, kis bojtot huztunk." Hímzés "Harmadéves koromban már ciframunkát, gyönyörű hím­zést kellett elvégeznem. Bőrvarrásra, hímzésre háromélü szücstüt használ­tunk. A 12, 13, 14, 15-ös számú tűk vékonyak, ezeket használtuk hímzéshez. Olyan tü alkalmas erre a célra, amelyiknek mind a három oldala egyformán volt megkopva. Nem lehet az, hogy az egyik laposabb, mert akkor defor­málódik, nem ott bújik ki a bőrből, ahol az ember akar­- 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom