Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vértes László: Az abszolút időrend meghatározása a korszerű tudományban

ezer évéről felére zsugorodott. Legújabban olyan módsze­rekkel (tóriunj-protaktinium) kisérleteznek, ahol szer­vetlen anyagok (cseppkő, mésztufa, vagy fosszilis cson­tok szervetlen mesze) képezik a mintát. A miami labora­tórium e kisérletek egy részét paleontclőgiailag jól da­tált magyarországi anyagon végezte. A korunkban legnagyobb jelentőségű magfizikai kro­nológiai módszerek mellett vannak más emlitésre méltó módszerek is. Legrégibb köztük a fluor módszer - elő­ször a múlt század első felében Írtak róla -, amelynek lényege, hogy az állati és emberi csontok a fosszilizá- ció folyamán fluort vesznek fel környezetükből. Bár egyes szakemberek a különböző lelőhelyek csontanyagának flucr- vizsgálataiból teljes pleisztocén kronológiát igyekeznek felállítani, éppen a legutóbbi idők hazai kísérletei bi­zonyítják, hogy a fluorfelvétel elsősorban a környezet függvénye, s a fosszilizáció történetét adja, nem abszo­lút kronológiai adatokat. Relativ kormeghatározásra vi­szont annál alkalmasabb: ezzel a módszerrel leplezte le Oakley a hírhedt piltdowni ősemberlelet-hamisitványt. Az eddigiektől lényegesen eltér az élettani, dend- rokrcnológiai. módszer: a fák évgyűrűinek vizsgálata. Az évgyürünaptár eredetileg Linné gondolata volt, s hasz­nálták is már a múlt században. Tudományosan azonban csak századunk elején dolgozták ki Amerikában, a dendrokrcnc- lógia fő felhasználási területén, ahol ez a módszer azért különösen fontos, mert ott az Írott történelem lé­nyegében a XV. század végén kezdődött. A dendrokronológia alapja a fák évenkénti növeke­dési gyűrűinek különbözősége. Évgyűrűk csak ott kelet­keznek, ahol az év évszakokra oszlik. A fa szövetét a kéreg és a fa "húsa" között lévő kambium képezi. Tavasz­Abszolút időrend.- 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom