Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vértes László: Az abszolút időrend meghatározása a korszerű tudományban
Abszolút időrend ben létrejött konstellációit jelölte meg a jégkorszakok okaként. Mivel ezek a változások számítások utján előre és hátra nyomon követhetők, abszolút időrendi tartalommal lehetett kitölteni a jégkor eseménytörténetét hatszáz ezer évre visszamenőleg, ami teljes egészében magában foglalja az emberiség őstörténetének korát. A radiokarbon kormeghatározások - már amennyire időbeli hatósugaruk terjed - megdönteni látszanak az eg~ zakt-abszolut csillagászati teória adatait, aminek két fő oka lehet: 1, a csillagászati teória éghajlati változások egymásra következését adja meg abszolút számokban. Ezt a bonyolult klimafolyamatot azonban többféleképpen is lehet párhuzamositani a geológusok által megfigyelt és rekonstruált földtani jelenségsorczattal, amely a jégkorszak különböző szakaszait jelzi; 2. a csillagászati teória számol ugyan másodlagos jelenségekkel is, amelyek a földpályaelemek "kedvező" egybeesése következtében fellépő viszonylagos sugárzáscsökkenést kisérik, de csak azokkal, amelyek mérhető és kiszámítható nagyságúak voltak. Nem számolhat a számtalan helyi kísérőjelenséggel, amelyek összegeződéséből pedig olyan eredmények alakulhattak ki, amelyek alapvetően hathattak a pusztán szoláris okú eljegesedések kifejlődésére. 1946-tól kezdve a szakemberek fokozatosan tértek és térnek át a radiokart on kronológiára. Abban az esztendőben dolgozta ki ugyanis az amerikai Libby azt a módszert, amelynek lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: A kozmikus sugarak a légkör felsőbb rétegeinek nitrogénjéből (N-14), olyan radioaktiv szénizotópot állítanak elő, amelynek a rendes, 12 atomsulyu szénnel szem- 15
