Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Szabadszállási kora bizánci üvegpohár felületének technológiai vizsgálata

Ha a korróziós felületekről készült III/14-16. felvételeket összehasonlítjuk a IV/28., V/31. képek rajzolatával, az utóbbiakon ismétlődéseket fedezhetünk fel.

Ez a rendszeresség zárja ki mindenekelőtt azt, hogy az aranyozás alatti felületi elváltozások korróziós eredetűek lehetnek. Ugyanez okból elvethetjük annak a lehetőségét is, hogy a tárgyalt felület valamilyen módon maratott lenne. Összehasonlításképpen bemutatok egy fluor- savasan kezelt felületet ötvenszeres nagyításban (V/29. kép) és egy homokfúvással mattitott felületet ugyancsak, ötvenszeres nagyításban (V/30. ). Mindkét felületi rajzolat élesen különbözik a korróziós elváltozásoktól.

Tovább vizsgálva a felületi rajzolatok rendszerét, következtetni tudunk a készitő néhány munkafogására is. Először az előirt rajz körvonalait huzza meg, sürü pontozással kialakított határozott vonallal (V.tbl., 31-32. kép), majd kitölti a bekeretezett részeket. Hogy ez nem minden rajznál ismerhető fel ilyen tisztán, az csak a készitő elfáradásával magyarázható. Azt, hogy a mester elfáradt, láthatjuk arról, hogy az élek rajzbiztonsága romlik, a pontok már nem tökéletesen sorakoznak egymás mellé. A fáradtság elleni küzdelmének bizonyitéka, hogy némi játékosságot igyekezett belevinni a meglehetősen monoton munkába. Egy-egy nagyobb kitöltendő felületet pontozással több kisebb mezőre osztott, és ezeket a kisebb területeket töltötte ki, legtöbbször nem is azonos nagyságú pontokkal (IV/28, V/31-32. ). Ha az egész megmunkált felületen statisztikai módszerekkel vizsgálnánk a láthatóan pihenten és fáradtan készített felületek ritmikus változásait, talán megállapíthatnánk, hogy a mester mennyi ideig tudott egyhuzamban pihenés nélkül dolgozni.

Szabadszállási üvegpohár-143