Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vértes László: Az abszolút időrend meghatározása a korszerű tudományban

mányág igyekezett áttérni tételeinek matematikai-fizikai megfogalmazására, módszertani fegyvertárát minél több egzakt természettudományos eredménnyel gazdagította, aminek egyik tünete volt a komplex feldolgozásokra való törekvés, vagy a statisztikai módszerek örvendetes elterjedése az un. "szellemtudományokban" is.

Az abszolút időrend meghatározásának igénye a régészetben is sürgetően jelentkezett. A régészek buzdították: a fizikusokat és kémikusokat, hogy a földtanban és az őslénytanban már meghonosodottak mintájára (fluor- vizsgálat, uránéra stb.) dolgozzanak ki megfelelő módszereket a kisebb időtartamok mérésére is. Előrevetve kel] azonban megjegyeznünk, hogy alig láttak napvilágot az uj módszerek első eredményei, máris megindult a támadás ellenük, a - szakmai szempontból többéire tudatlannak ható - kritika áradata ugyancsak a régészek részéről. A kritikusok általában, szemmel láthatólag többre becsülik saját régi módszereiket, talán hogy védjék korábbi eredményeiket, talán puszta kcnzervatizmusból.

E sorok irója maga is régész, nem szakembere azoknak a módszereknek, amelyek ismertetésére vállalkozott. Ezért itt arra törekszik, hogy régészeti szempontjai legyenek szakszerűek, s a számára is idegen terülen módszereit kcréjük szeretné csoportosítani.

Az abszolút időrendi vizsgálatok elsősorban az Írásos feljegyzéssel nem rendelkező területek és korok eseményeinek megismerésénél nélkülözhetetlenek, de kiegészíthetik természetesen a szűkszavú vagy félreérthető korai forrásokból merített ismereteket. Fényt deríthetnek olyan eseményekre, amelyet a források nem, vagy csak közvetve érintenek.

Abc;:..ílwt időrend- 13