Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Erdélyi József: Terepi kerámiarestaurálás a Gomolaván
A közös munka a teilen a régészek feltáró munkájával kezdődött. A teli ki. 20x200 méteres felületét a régészek kb. 10x20 méteres ásatási felületekre bontották, és ezen belül 2x2, illetve 4x4 méteres szelvényeket je- löltek ki. A leletanyagot a szelvényeken belül rétegenként tárják fel, és elkülönítve szállítják a restaurátorrészlegekhez. A ládákba a leletanyaghoz mindig irá- nyitókártyát mellékelnek, amely ezentúl kiséri az anyagot. Ha a helyszínen egy összefüggő edény darabjait találják meg, akkor ezt felcédulázott zacskóban mellékelik a többi anyaghoz. A kisebb egyedi leleteket (fém, csont stb.) szintén elkülönítve, a megtalálás körülményeinek pontos megjelölésével továbbítják a restaurátorokhoz. A kívánatos az lenne, ha a földből kikerült kerámiát azonnal megmoshatnánk, hogy száradáskor ne képződhessen a felületen karbonátos lerakódás. Mivel sokkal több az anyag annál, hogy ezt a módszert követhessük, más eljárást vezettünk be. A terepről folyamatosan szállítják be a kerámiát. Ezt a feltárás sorrendjében először vizben áztatjuk, hogy a felületére tapadt és rászáradt föld leváljék, és hogy a cserép porózus belseje vizzel telítődjék. Ugyanis az ezt követő kb. 10 perces 5-8 százalékos technikai sósavas kezelés során meg kell akadályozni, hogy a sav a kerámia belsejébe jusson. A célunk az, hogy a sav csak a felületről oldja le a rárakódáso- kat. Ha a kerámia száraz lenne, azonnal magába szivná a sósavas oldatot, és az a belsejéből kioldaná az ott lévő karbonátos részeket. Ez pedig gyengítené a kerámia állagát, és a behatolt sósavat, valamint a képződött klo- ridokat nehezen lehetne kimosni. Ha a kerámia pórusaiban viz van, oda a sósav lényegesen lassabban, diffúzió Kerámiarestaurálás- 132
