Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról

fémet vegyitik a finomitandó anyaghoz. Ezt nevezik "ad- ditio"-nak.

A szerző az addició összetételére hatféle sorozatban adja meg a réz : ólom arányt, mondván, mindenki válogassa ki a neki legjobbat és használja azt. Voltaképpen itt azok számára tett engedményt, akik a szakmai tit kok megtartását követelték. A számsorokból kiderül, hogy a különböző módon megadott arányokban a réz mennyisége közel állandó érték (az összes anyag kb. 2 százaléka), mig az ólom mennyisége a hat számsor közül ötben a növekvő aranytartalommal arányosan csökken (12 százaléktól 4 százalékig). így, ha valaki akarta, kevés utánjárással elleshette a szakmai titkot.

Maga az eljárás a következőképpen folyt le: A. finomitandó anyagot összeolvasztották, és a tetején úszó salakot gondosan lekanalazták. Tovább emelték a kemence hőmérsékletét, és mintát vettek az aranyból. A mester a mintával félrevonult, meghatározta az arany finomságát, és az ehhez szükséges addiciót titokban összekeverte. Ezután hozzátöltötte az aranyhoz, és lefedte a tégelyt. Három miatyánknyi idő múlva kivette a kemencéből, és viz be öntötte az olvadt ötvözetet. Ezáltal el is poritot- ta. Ez a módszer nagy haladás az eddigiekhez képest, mert a cementálás szilárd fázisban végbemenő reakció, ahol az szükséges, hogy a reagálandók minél nagyobb felületen érintkezzenek. Ez a követelmény jobban teljesül itt, mint Theophilus Presbyter vékonyra kalapált lemezei esetében. A finom aranypert a finomitó porral (2 rész téglapor és 1 rész só) rétegezték el és 24 órán át tartották a kemencében. Közben ügyeltek arra, hogy az arany meg ne olvadjon, mert igy az eljárás hatástalan lett volna. A hevités végeztével a tégelyt összetörték,

Az aranyiinomitásról- 116