Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról
Uj eljárás csak a XII. század folyamán bukkan fel az un. "nyugati Geber" Írásaiban, aki a hires VIII. századi arab alkimista Dzsabir ibn Haj jam müvei fordításaként jelentette meg Írásait. A "nyugati Geber" volt valószínűleg az első, aki a salétromsav készítését leírta, ugyanis az ókorban ásványi savakat nem tudtak előállita- ni. D A salétromsav gyártása kissé körülményes és drága volt. A réz-szulfát hevítésével nyert kénsavat - ciprusi vitriolt - salétrommal és timsóval hevitették, és a fejlődő gázokat vízben elnyelették. A szerző megemlíti, hogy a salétromsav oldja az ezüstöt, sőt a király- viz készítését is leírja salétromsavból és ammőnium-klo- ridből. A savas aranyiinomitás a savak költségessége miatt a XV. századig mégsem tudott elterjedni. A XV. században a ként részben vagy egészben antiAz aranyiinomitásról mon-szulfiddal kezdtek helyettesjteni 26 es ekkor lett ismert az előbb már említett kvartáció is. 27 Az eddigi aranyiinomitó eljárások pontos összefoglalását Georgius Agricola "De Re Metallica" cimü művé- PR ben olvashatjuk. Könyvében nyolc módszert ismertet ugyan, de ezek három alapvető eljárásra vezethetők visz- sza. Az első a salétromsavas módszer, ahol az ezüstöt és tcbbi szennyezőt választóvíz - azaz 60 százalékos salétromsav - segítségével oldják ki. Agricola ennek több változatát is kidolgozta. Az igen szennyezett arany esetében előbb kénnel és rézzel való összeolvasztást ajánlott, és csak a megtisztult aranyat finomította tovább a drága savval. A második alapvető módszere az antimon-szulfiddal való hevítés volt, ahol az arany összes kísérőjéből szul- fid lesz, és ezek a szinaranytól kihűlés után elválaszt- hátik. . U1 _
