Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról
Az aranyiinomitásról ban Agatharchides irta le, és az ő nyomán közli Diodo- rus Siculus. Az eljárás - amelyet később cementálás- nak neveztek - az ezüst-arany ötvezet felapritásával kezdődik. Ezt úgy oldották meg, hogy a megolvasztott fémet vizbe öntötték, ahol az porrá esik szét. A keletkezett fémport kősóval, ólommal, ónnal és árpakorpával keverik össze, agyagedénybe teszik, az edényt lezárják, és a keveréket 5 nap és 5 éjjel szünet nélkül hevitik. Ezután hagyják kihűlni, az edényt felbontják és megtalálják benne a tiszta aranyrögöt. Az ezüst és a többi fém a só hatására kloridokká alakult át, és beszivódott az edénybe. A korai középkorig ez maradt az egyetlen arany-ezüst elválasztási módszer. A római kohászok és ötvösök az összes ókori ismereteket összegezték, és ezek birtokában - a kupellálás és cementálás egymás utáni alkalmazásával - kellő finom18 ságu aranyat tudtak előállitani. A középkori forrásokból világosan nyomon követhetők az idő előrehaladtával mindinkább szaporodó aranyiinomi- tási eljárások. Az uj eljárásokat kombinálva is alkalmazták, hogy minél tökéletesebb aranyat állítsanak elő. A sokféle módszert a XVI. században Agricola összegezi De Re Metallica cimü munkájában, amely az aranytiszti- tás legteljesebb csszéfoglalásárt adja. A Xt, -század végéről való Theophilus Presbyter Schedula diversarium artium cimü munkája, amelyben részletesen foglalkozik az aranyiinomitással. Az egyik módszere a már ismertetett kősós eljárás.1^ A tisztítandó aranylemezeket vékonyra kalapálják és egyformára vágják. Két rész cserépport és egy rész sót elkevernek. Az aranylapok közé ezt a port rétegezik úgy, hogy a lapok egymással ne érintkezzenek. Egynapos hevités után az aranyat újra elkala- 109