Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról
közben a viz a kb. 2-es fajsúlyú szilikátos kőzetport továbbvitte. A deszkáról vagy posztóról lerázott aranypor még sok kvarcszemcsét tartalmaz, amelytől el kell választani. Ez amalgámozással történik. Ezt a módszert Diodorus szerint már i.e. 1000 körül is ismerték Egyiptom- 7 ban , de még a két világháború közötti időben is haszO nálták a kisalföldi aranyászok. Ä kevés homokot is tartalmazó aranypcrra higanyt öntenek. A higany amalgámot képez az arannyal és a kisérőfémekkel, a homok és az egyéb szennyeződés pedig a viz segítségével fölül lemosható. Az amalgámos higanyt szarvasbőrön vagy vásznon leszűrik, a felesleges higany lecsepeg, az amalgám pedig visszamarad. Az amalgámból hevítéssel kiűzik a higanyt és megmarad az arany. Az elei járás elterjedtségét bizonyítja Vitruvius adata is. A cinóber kitermelésekor melléktermékként keletkező higany felhasználásáról szólva Írja, hogy a már elnyűtt aranyozott ruhákon lévő aranyat úgy lehet visszanyerni, hogy a szövetet elhamvasztjuk, a hamut higannyal elkeverjük és vízzel kimossuk. A higanyt szöveten szűrik át, az aranyamalgám pedig visszamarad. Az igy nyert fémnek csak 80 százaléka arany, a többi ezüst, réz és más fém."*"1'' Ugyancsak kisérő elemektől szennyezett az ércéből kiredukált arany, mivel az aranyércek sok ezüstöt, rezet, ólmot, antimont és egyéb szennyező fémeket is tartalmaznak. Négyezer éves múltra tekint vissza a kupellálásnak nevezett eljárás, amely a két nemesfémnek, az ezüstnek és az aranynak a többi fémtől való elválasztását megoldja. ■*""*" Az eljárás azon alapszik, hogy az ezüst és az arany jól oldódik folyékony ólomban, mig a réz oldhatatAz aranyiinomitásról- 107
