Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 95 Az anioncserélőt a már ismertetett módon regeneráljuk, azaz 5 c/o-os nátriumhidroxid segitségével hidroxid ciklusba visszük. Az ioncserélő desztillált vízzel történő kimosása után a kezelendő tárgyat az ioncserélő desztillált vizes kásájába helyezzük és lehetőleg 45 C° körüli hőmérsékleten tartjuk. Az anioncserélő az ismertetett reakció értelmében a káros klorid ionokat hidroxid ionokra cseréli ki, amelyek hő hatására oxidokká változnak. A világoszöld rézklorid a kezelés során barnás feketés rézoxiddá változik, anélkül tehát, hogy a reakcióterméket eltávolitanánk, stabil vegyületté alakíthatjuk. Az ioncserélőt szükség szerint többször váltjuk, minden esetben ügyelünk arra, hogy ki ne száradjon, ezért, ha a tárgyat nem vizes pépbe helyezzük, hanem csak helyileg teszünk rá ioncserélő kását, az ioncserélőt vattával borítjuk, aminek állandó nedvesen tartásáról gondoskodunk. Ha a kezelést a hőmérséklettartás érdekében infralámpa alatt végezzük (természetesen a lámpa távolságát helyesen beállítva, hogy a megengedett hőmérsékletet túl ne lépjük), akkor célszerű a vattára még egy vékony polietilén fóliát helyezni, nehogy hirtelen kiszárítva tönkretegyük az ioncserélőt. Az elhasznált ioncserélőt külön üvegben tároljuk és egyben regeneráljuk. Az aktiv vegyületek átalakításáról úgy győződünk meg, hogy a tárgyat desztillált vízben kifőzzük és a vizet kloridra vizsgáljuk, majd megszáritjuk és a párakamrába helyezzük legalább 24 órára. Ha a kloridvizsgálat és a párakamrapróba negatív eredményt szolgáltat, a kezelést a szokásos módon fejezzük be (szárítással és müanyag-átitatással). A rossz állapotú, azaz nagymértékben korrőziótermékké alakult bronztárgyak kezelésére leirtunk egy-két módszert, amelyek kísérleteink során pár esetben kielégítő eredményt szolgáltattak, de távolról sem tartjuk a kérdést még teljesen megoldottnak. Az ismertetett eljárások mindegyike meglehetősen hosszadalmas és bár nem igényelnek tartós kézimunkát, mégis sokat kell a tárgyakkal kezelés közben foglalkozni, állandóan figyelemmel kell kisémi. Még két eljárást tartunk alkalmazhatőnak az ismertetett célra: ezek részletes leírását a következő fejezetben, a teljesen korródálódott vastárgyak kezelésével kapcsolatban adjuk. Az egyik az ammóniumkarbonátos- ammóniumhidroxidos , a másik az ioncse (oy) rélővel kombinált elektrolitikus kezelés Mindkettőt Pelikán dolgozta ki és publikálta (35) teljesen korrodálódott vastárgyak stabilizálására.
