Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

kalmazását, mert ilyen hosszú ideig nehéz egy-egy tárgyat felügyelet alatt tartani anélkül, hogy közben meg ne feledkezzenek róla.

A rézvegyületek stabilizálására Organ úgynevezett száraz eljárást dolgozott ki,

(fc7 ( J7)

aminek lényegé, hogy a rézkloridokat ezüstkloriddá alakítja. Az eljárás menete a következő: az élénk zöld foltok helyén a korróziótermékeket mechanikusan eltávolítja olyen mélységig, amig a viaszszerü rézkloridhoz ér. Ehhez megfelelő szerszámot - tűket - használ. A mélyedésbe ezután behelyezi az analitikai tisztaságú ezüstoxid port (készítéséről már szóltunk). A száraz port gyufaszállal viszi a mélyedésbe, de lehet alkoholos szuszpenzió formájában is belekenni az ezüstoxidot a kérdéses helyre. Ezután a tárgyat maximum 24 órára 78 o/o-os relativ nedvességtartalmu párakamrába helyezi, hogy meggyőződjön a réz- kloridok tökéletes átalakulásáról. Ha világos zöld, bázikus rézkloridból álló kivirágzást észlel a párakamrában, a kezelést mindaddig megismétli, amig a vizsgálat negativ eredményt nem szolgáltat. A 78 o/o relativ nedvességtartalmat úgy éri el, hogy a párakamrába viz helyett nátriumtioszulfát pépet helyez (készítését már leírtuk). A nedvesség hatására a rézklorid reakcióba lép az ezüstoxiddal, miközben rézoxid és ezüstklorid képződik. A rézoxid sötét színe jól beleolvad a legtöbb bronzpatina színébe.

Az eljárást nagyon vékony és erősen átalakult tárgyak esetében nem tanácsos alkalmazni. Eredményes kezelés után a tárgyat tökéletesen kiszárítva műanyag védőréteggel kell ellátni. Az aktiv korróziótermékek stabilizálásánál nagyon jó eredményeket értünk el ioncserélők használatával. Erre a célra a Varion AD anioncserélőt használtuk. Az ioncserélőt 5 o/o-os nátriumhidroxiddal regeneráltuk, majd semleges kémhatásura mostuk. A tárgyat úgy kezeltük, ahogy azt az ólomtárgyak kezelése során leírtuk.

Abban az esetben, ha a tárgyat nem tudjuk teljes egészében az ioncserélő "kásába" helyezni, a kezelést helyileg is elvégezhetjük. Az ioncserélő "kását" ilyenkor a kérdéses felületre helyezzük, beborítjuk vattával és azt alaposan megnedvesitjük desztillált vízzel. A tisztítandó felületet infralámpa alatt tartva ügyeljünk arra, hogy a felület hőmérséklete ne haladja meg a megengedett értéket és hogy a vatta egy percre se szárajon ki: állandóan újra nedvesítsük desztillált vízzel (legcélszerűbb pipettával ráfolyatni a vattára). Amikor a kezelést befejezettnek véljük - természetesen a felületen közben többször lehet az ioncserélőt váltani - ismét párakamraprőbát végzünk. A műveletet mindaddig folytatjuk, amig a pá-