Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 67 kuumexszikkátor csapját elzárjuk és a vizsugárszivattyut lecsatoljuk. Utána a tárgyat még legalább 15 percig az oldatban tartjuk. Nagyon porózus tárgyak bevonását, vagy esetleg átitatását legcélszerűbb úgy végezni, hogy a vákuum után közvetlenül nyomást kapcsolunk az oldatot tartalmazó edényre úgy a levegő kiszivatása után az oldatot csekély nyomással kényszerűjük arra, hogy a pórusokba hatoljon.

Amikor a tárgyat kiemeljük a bevonóoldatból, gondosan lecsepegtetjük és a fölösleges ol- datcseppeket szűrőpapírral, finom mostt textillel, vagy ecsettel távolitjuk el. Az oldószer elpárologtatósát legjobb áramló levegőben végezni. Bármelyik bevonóanyagot használjuk, ne készítsünk túlságosan tömény oldatot, inkább ismételjük meg a bevonást többször. Legjobban az 5-6 o/o-os müanyagbevonó-oldatok váltak be.

Ecsettel főleg sima felületű, nagyobb tárgyakra visszük fel a műanyag bevonóréteget. Gondosan végezzük az ecsetelést, hogy szabad felület ne maradjon. Ebben az esetben is célszerű az oldószer elpárolgása után az ecsetelést megismételni: ezzel kívánjuk nagyobb mértékben biztosítani a felület tökéletes fedettségét és összefüggő réteg kialakulását.

Ha nagyméretű bonyolult felületű tárgyat kell védőbevonattal ellátnunk, alkalmazhatjuk a szórást. Szórópisztollyal, vagy más egyszerűbb szóróberendezéssel finoman a tárgy felületére porlasztjuk a műanyag oldatot. Száradás után a szórást megismételjük, hogy egyenletes összefüggő réteget kapjunk.

Természetesen a műanyag bevonóhártyák védőhatása is korlátozott. Főleg az alkalmazott bevonóanyag helytelen megválasztása, a felület még nem felelő előkészítése, a bevonóréteg helytelen felvitele és nem utolsósorban a helytelen raktári kezelési mód rontja le még a legjobbnak bizonyult védőbevonat hatását is.

Az eddigiekben ismertetett műanyag védőbevonatok múzeumi raktárakban, és kiállítási termekben tárolt fémtárgyakra vonatkoztak. Természetesen egészen más elbírálás alá tartoznak azok a fémtárgyak, melyek szabad ég alá, vagy legalább is szabad levegőre kerülnek, mert a szabadban teljesen mások a korrodálódás lehetőségei és sokkal hatásosabb védelmet kell a fémtárgyaknak biztosítani. Világszerte folynak ilyen jellegű kísérletek, de megnyugtató eredményt még nem ismerünk a szakirodalomból.