Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 62 a mosófolyadékba mártva nem szabad megkékülni.

Sokszor szükséges a kloridmentesre való mosás. Ilyen esetben természetesen az legyen a legelső, hogy a mosófolyadékunkat vizsgáljuk meg kloridtartalomra, mert sokszor előfordul, hogy a kloridmentesre való mosás nem sikerül, mert maga az a viz is, amellyel a mosást végezzük, tartalmaz kloridot, tehát negativ reakciót nem is kaphatunk. A kloridkimutatását a mosófolyadékban a következőképpen végezzük: abból 10 ml-t keskeny üveghengerbe öntünk, 2-3 csepp salétromsavval gyengén megsavanyitjuk az oldatot és ezután 5-6 csepp ezüstnitrátot csepegtetünk bele (az ezüstnitrátból 2 c/o-os oldatot készitünkj.

Ha a vizsgálandó folyadékunk rétegvastagsága 10 cm, akkor merőlegesen nézve a rétegen keresztül, halvány zavarodás jelentkezik még tizezred százalék kloridtartalom esetén is.

Az adszorbeálődott idegen anyagok eltávolítása mosással sokkal könnyebb, ha a mosófolyadékot többször felmelegitjük és lehűtjük. Ilyenkor a pórusokba adszorbeálődott levegő forralás közben eltávozik és helyébe a folyadék lép. így minden felülethez jobban hozzáfér a mosófolyadék és a mosás hatásfoka jelentősen javul.

Szárítás.

A fémtárgyak szántása két célból is lényeges. Az egyik, hogy a felületükön levő nedvességet, esetleges vizréteget, mint korróziót elősegitő közeget eltávolitsuk; a másik ok, hogy a tárgyat előkészítsük a különféle korróziógátlő bevonatok felvitelére. A szárítás többféle módon történhet, de lényegében két alapvető eljárás alkalmazható. Az egyik a tárgy felmelegítése 100 C° fölötti hőmérsékletre és a viz elpárologtatása ezen a hőmérsékleten; másik a vízelvonás módszere, amikor kémiai, fizikai eljárásokkal elvonjuk a tárgyról a nedvességet.

A melegítéssel történő szárításnak legegyszerűbb módja a fémtárgyak szárítószekrénybe helyezése több órára 105-110 C°-on tartva a szárítószekrény hőmérsékletét: közben megfelelő légcirkulációről gondoskodni kell. A tárgyak felveszik az említett hőmérsékletet és előbb a felületükről, megfelelő idő múlva pedig a pórusokból is eltávozik a nedvesség. A szárításnak ezt a változatát alkalmazva, a tárgyakat a lehűlés időtartama alatt változatla-