Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 57 A reakcióegyenletet sematikusan a következőképpen vázolhatjuk fel:

4 R - H + Cu /OH/ CO_/ —

C ^ Z «3

' ^ 2 Rc2 Cu + 2H20 + H2C03

Az ioncserélő alkalmazása során végbemenő reakció sematikus egyenlete:

R -OH + Cu /OH/„Cl—*R Cl + 2 Cu/OH/„ a 2 3a 2

A két reakció-egyenletből számunkra leolvasható eredmény:

Kationcserélővei a réz- és bronztárgyak felületéről (de ezüst- és aranytárgyak felületéről is) eltávolithatjuk az összes rézvegyül eteket, akár nemes, akár nem nemes korrózióter - mék formájában vannak jelen. A reakció eredménye rendszerint a képződött sav következtében a pH csökkenése, vagyis az oldat savassá alakulása. Sok esetben ez a rézvegvöle- tek oldódását elő is segíti. Használat közben az ioncserélő kimerülését az oldat pH mérésével állapíthatjuk meg. Ha a pH érték tovább már nem csökken, hanem állandó értékre áll be, az ioncserélő már nem dolgozik.

Az ioncserélő nem távolítja el a réz- és bronztárgyak felületéről a rézvegyületeket, hanem csak átalakítja. A káros kloridot tartalmazó rézvegyületekből a kloridot megköti és helyette - a további korrózió szempontjából kevésbé aktiv - anionokat szolgáltat a rézion mellé. Ezzel az eljárással tehát elképzelhető, hogy a réz és bronztárgyakból a kloridokat ki tudjuk vonni, anélkül, hogy a réz korróziőtermékeit feloldanánk. Ha a réz- és bronztárgyon olyan rézvegyületek is vannak a bázikus rézkloridon kivül, amelyek színes nemes patinaréteget szolgáltatnak, akkor az anioncserélő ezeket is könnyen átalakíthatja. Ilyen esetben ezért körültekintően kell eljárnunk.

Az ioncserélők használatával kapcsolatos kísérleteink még folynak, ezek során még más változatokat is szándékozunk kipróbálni. Eddigi tapasztalatainkat a következőkben foglalhatjuk össze:

1., Az ioncserélővel végzett fémtisztitás rendkívüli előnye, hogy a szinfémet a leg-