Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 46 ismertetettekkel.

Katódos fémtisztitás

Ha a tárgyat a külső áramforrás negativ pólusához kapcsoljuk, akkor katódos fémtisztitás- ról beszélünk. Az elektrokémiai reakciók teljesen megegyeznek a külső áramforrás nélküli elektrolitikus tisztitás reakcióival. Az elektronokat ebben az esetben a külső áramforrás szolgáltatja, nem az alacsonyabb normál elektródpotenciálu fém. Elektrolitnak itt is lehet hígított savakat, lúgokat és sóoldatokat használni.

Anódos fémtisztitás

Ha a tisztítandó fémtárgyat a külső áramforrás pozitív pólusához, az anódhoz kapcsoljuk, akkor a lejátszódó folyamatokat a következőkben tüntethetjük fel vázlatosan.

A disszociált elektrolit hidroxilionjából oxigén képződik:

4 CH~ 2 O2- + 2 H O + 4 £

2- 2 2 0 + 4 l 02

A képződött molekuláris oxigén az anódon felszabadulva mechanikusan lazítja, majd leold2

ja a rozsdát. Ha megfelelően kis áramsürüséggel dolgozunk (1-2 A/dm ), akkor a megtisztult fémtárgy felületén vékony oxidréteg képződik, amely megakadályozza a vas oldódását. .Ha azonban az áramerősség nagyobb, akkor a kialakult oxidréteg megbomlik és a vas oldódni kezd a következő reakció értelmében:

Fe Fe2+ 2 £

Ha az anódos fémtisztitást savban, pl. higitott kénsavban végezzük, akkor a hidroxilion

jelzett reakciója helyett a disszociált kénsavval játszódik le a következő reakció.

A kénsav disszociációja:

H„SO 2 h" + SO '

2 4 4