Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
érinti, hogy az ilyen kezelés után visszamaradó oxidok eltávolítása minden módszerrel nehezebb lesz, hiszen a hevités közben olyan ellenálló kemény vegyületek alakultak ki, a- melyeket alig lehet a tárgyról leszedni, vagy leoldani. A mechanikus fémtisztitási eljárásokra ezért általában azt az elvet mondjuk ki, hogy egy- m agukban csak egészen rendkívüli esetekben indokolt az alkalmazásuk, és akkor is alapos körültekintéssel nyúljunk a tárgyhoz. A gyakorlati fogásokra sok tanácsot lehet adni, de legjobb, ha tapasztalt, nagy gyakorlatú restaurátoroktól sajátíthatja el a kezdő.- 44 Az elektrokémiai fémtisztitási eljárások Ezek régen ismertek a múzeumi területen. A szakkönyvek mindegyike ismerteti és ajánlja alkalmazásukat ^ 16> 1?> 18> lg> 20> 21> 22) Az elektrolitikus eljárásokat gyakorlati megvalósításuk szerint két csoportba oszthatjuk: külső áramforrás nélküli és külső áramforrással működő elektolitikus eljárások. Külső áramforrás nélküli eljárások A külső áramforrás nélküli elektrolitikus fémtisztitási eljárások lényege, hogy a tisztítandó tárgyat annál negatívabb elekródpotenciálu fémmel körülvéve elektrolitba helyezzük, a- hol a negatívabb fém - pl. cink, vagy alumínium - oldódni kezd, és elektronokat bocsát az oldatba. A szabaddá váló elektronok az elektrolit disszociált ionjaival kölcsönhatásra lépnek és megindul a katódfolyamat. Ezt minden esetben erős buborékképződés jellemzi, ami katódhoz kapcsolt tisztitandó fémtárgy felületén felszabaduló hidrogén távozásával magyarázható. A lejátszódó folyamatokat a következő reakcióegyenletekkel jellemezhetjük: Az anód oldódása: 2+ Zn —> Zn + 2 £
