Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 39 matra vezethető vissza. A folyamatok következtében képződött vasvegvületek azonban számos más elemmel, vagy vegyülettel lépnek reakcióba (pl. a kalciummal a szilikátokkal, a foszfátokkal) és ennek következtében a földből előkerülő vastárgyakon legtöbb esetben szinte megkövesedett, ásványosodon réteget találunk. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy az erős korróziót szenvedett vastárgyak alakja és formája nagyon eltérő az eredeti tárgyétól, térfogata megnövekszik és sok esetben még akkor is erősen torzult, formáját vesztett tárgy- gyai állunk szemben, ha a korrózió nem hatóit a fém teljes mélységébe, hanem csak viszonylag vékony felületi réteget alakított át.

A vas korrőziótermékei között, ugyanúgy, mint a réz esetében, külön említést kell tennürk a klórtartalmú vasvegyületekről. Ha a vas a talajban, vagy bármely más körülmények között kloridionnal kerül érintkezésbe, akkor ez a vassal vegyületet alkotva leadja szabaddá váló elektronját és igy azonnal kialakul a negativ potenciálú hely, azaz anódfolyamat indul

meg

Fe - 2 Cl'-------FeCl2 +

A szabaddá váló elektronokat a kátédként működő hely használja el.

1/2 02 + H00 *- 2 -------2 OH'

A reakciót felírva

2 FeCl 2 + 1/2 Oo - 3H20 2 FeO/OH/ + 4 Cl' + 4 H +

láthatjuk, hogy állandóan újabb kloridionok szabadulnak fel és reagálnak a vassal.

Az ismertetettekből következik, hogy a vas korróziótermékében jelenlevő klorid a folyamatban résztvesz, de állandóan felszabadulva a reakciók végtelen sorát indítja meg. mindaddig, amig vas. nedvesség és oxigén van jelen. így magyarázható, hogy a földben hosszú ideig megmaradt vastárgyak nagyon hamarosan szétesnek a levegőn. Mint már a réz esetében említettük, a talajban bizonyos látszólagos egyensúly alakult ki, a reakció résztvevőinek utánpótlása lelassul, vagy megszűnik, de levegőn ez a folyamat azonnal