Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 27 jelenléte, amely a két különböző elektromos potenciálé helyet összeköti. Elektrolit kerülhet a fémhez az atmoszférából, a fém környezetében levő folyadékból és a talajból. Ennek alapján háromféle elektrokémiai korróziófolyamatot különböztethetünk meg: atmoszferikus-, folyadék- és talajkorróziót. Közismert tény, hogy a levegő különféle mennyiségű vizpárát tartalmaz. A levegőben levő vizpára-mennyiség maximuma a hőmérséklet függvénye. Minden hőmérséklet mellett bizonyos mennyiségű vízgőzt tud a levegő felvenni, anélkül, hogy viz formájában kiválnék, ezt a mennyiséget nevezzük telitési mennyiségnek, vagy 100 c/o-os nedvességnek. Ennek százalékában kifejezett víztartalom az un. relativ nedvességtartalom. Ha a levegő bizonyos hőmérsékleten nincs telítve vízgőzzel, a gáz állapotú vizgőz nem válik ki, de amint lehűtjük és elérjük azt a hőmérsékletet, amelynél ez a páratartalom éppen a telitési értékkel egyenlő, a pára finom cseppek formájában kiválik. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy elértük a harmatpont hőmérsékletét. Ez a jelenség bekövetkezhet, ha valamely helyiség hőmérsékletét csökkentjük, vagy állandó hőmérséklet esetén a nedvességtartalmát emeljük. Harmatpont alakulhat ki akkor is, ha alacsonyabb hőmérsékletű tárgyat magasabb hőmérsékletű helyiségbe viszünk; a tárgy közvetlen környezetében a hőmérséklet harmatpontra csökkenhet és a lebegő vizpára nedvesség formájában a hidegebb tárgyra rakódhat. A fémtárgy felületén levő szennyeződés, vagy a levegőből oldott gázok, a homokszemcsék között levő szennyeződés a lecsapódott vízben oldódik és kialakul az elektromos áramot vezető oldat: elektrolit. Sok esetben a folyamat szinte láthatatlan formában kezdődik el, megszámlálhatatlan kis helyi elemet képez a fém felületén. Az atmoszférikus korrózió mindig fenyegeti a múzeumi tárgyakat, az ellene való védekezésnek azonban számos módja van, amivel meg fogunk ismerkedni. A folyadékkorrőzió a múzeumi tárgyakon előfordulhat, de ezzel majdnem kizárólag csak a tárgy múzeumba kerülése előtti története során kell számolnunk. Folyók medréből, kutakból nagyon sok tárgy kerül elő és ezek felületén rendszerint jól szemlélhető korróziófolyamatok játszódnak le. Következményeik rendkívül változatosak és sok esetben szép elváltozást idéznek elő, pl. réz és rézötvözetü tárgyakon kialakulhat a "nemes" védő patinaréteg. A tárgyakat a múzeumba kerülés után, bármilyen volt is az eredeti rendeltetésük, folya-