Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Báthy Géza: Kísérletek vaskorróziót gátló néhány bevonat összehasonlító értékeléséhez
-208 Összefoglaló értékelés Az eredmények összefoglalása a kísérleti célkitűzés feladata szerint: A vizsgálatok során az alkalmazott viaszok, zsirok és metakrilát-származőkok korróziós 'ellenállóképessége jelentős különbségeket mutatott. A vizsgálatok befejeztéig teljesen ellenállónak a következő bevonatok bizonyultak: Lanolin olvasztva, mártással ferrofixoL előkezeléssel Vazelin + fegyverzsir " " " " Vazelin + fegyverzsir " " előkezelés nélkül PPMA kloroformos oldata ferrofixolos előkezeléssel PPMA " " csersavas előkezeléssel PMMA + PAMA " " csersavas előkezeléssel Bevonat nélkül ferrofixolos előkezeléssel A teljesen ellenálló bevonatok mellett a minimális korróziót szenvedett testeket is figyelembe véve, megállapítható, hogy a legeredményesebb bevonóanyagoknak a fegyverzsir, a PPMA és a PMMA 4- PAMA bizonyultak. Érdekes, hogy jó eredményt adott a jelentős kötött vízmennyiséget tartalmazó lanolinos bevonat is. A metakrilátok esetében a legjobbnak bizonyult két anyag (PPMA és PMMA + PAMA) megegyezik abban, hogy a metakrilsav karboxilgyökébe lényegében három szénatomot tartalmazó, hidrofób jellegű alkil csoportok épültek (propilgyök, ill. metil- és amilgyök 1:1 a- rányban). Ez a szilárd és mégis rugalmas bevonat ellenálló, szívós filmet képez a tárgyak felületén. A metilmetakrilát az optimálisnál keményebb, rideg bevonatot képezett, az amil-metakrilát pedig túlságos lágysága miatt bizonyult kevésbé ellenállónak. g j Leggyengébb eredményt a cerezin, parafin, méhviasz ill, elegyeik adták. Alkalmazásuk a kapott eredmények alapján nem előnyös.
