Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 158 külön, a pataolajra számitva 1 o/o thymolt adtam hozzá. (A thymolt alkoholban oldottam fel előzőleg). Az igy elkészített keveréket 40 C°-ra lehűtve kell használni. A bőr anyag- felvételét úgy tudjuk a legjobban szabályozni, ha a tárgyat nem merítjük meg a keverékben, hanem csak egyszer leöntjük, de úgy hogy a keverék mindenütt egyenletesen érje a bőrt. A szárítást azután végezzük, ha a bőrt előzőleg már eredeti alakjára formáztuk ki. Ajánlatos az egyszeri leöntéshez ragaszkodni, mivel igy a bőr nem zsirosodik túlságosan át. A vázolt módon kezelt bőröknél a fekete és barna színek jól elkülönülnek egymástól, tapintásuk kellemes, nem zsiros, nem nyirkos és rendkívül hajlékonyak.

Ennél az eljárásnál is előfordul - még kiderítetlen okból - hogy néhány bőr kemény marad. Az ilyen kemény bőröknél eléggé jő eredményt értem el lanolinnak husoldalről történt bevasalásával. A vasaló nem lehet melegebb, mint amit még a kéz könnyen elbír.Továbbá arra kell ügyein i,hogy a bőr ne legyen nedves, mert akkor vasalás közben zsugorodik. Szabály, hogy minél melegebben végezzük a zsirozást, annál kevesebb vizet szabad tartalmaznia a bőrnek. Minden kis részt, amit megvasaltunk, kézzel át kell gyúrni, hogy a rostok összeragadását megakadályozzuk. Ugyanakkor a még meleg, felesleges lanolint le is töröljük a bőrről. Ez utóbbi kezelésnél az eredmény nem olyan tetszetős, de a bőrt mégis jól megpuhitja.

Az eddig tárgyalt eljárások fő hibájának azt tartom, hogy nem lehet velük eléggé kifejezésre juttatni az egyes bőrtárgyak funkcionális különbözőségét (pl. a talpbőr és a felsőbőr közötti keménységi, hajlékonysági különbséget.)

E hiba kiküszöbölésére alkalmam volt néhány kísérletet végezni konzerváló munkám során, a nagyvázsonyi Kinizsi-várból előkerült (a Bakonyi Muzeum tulajdonát képező) középkori cipőrészletek kezelésénél. Tekintve, hogy az anyagot nem egyszerre kaptam kézhez, menetközben módosíthattam és alakíthattam az eljárást a folyamatosan beérkező egyes daraboknál. Kísérleteimnél mindig szem előtt tartottam, hogy csak olyan konzerváló anyagokat használjak, amelyek után - ha szükséges - valamelyik előző eljárásomat alkalmazni lehessen. Hogy az eljárás során fellépő változásokra adatokat szerezzek és ezáltal biztosabban következtethessek, kezelés előtt, alatt és után a bőrtárgyak vastagságát (duzzadását, illetve vékonyodását), súlyát (anyagfelvételét vagy leadását) mértem.