Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 152 Pár évvel ezelőtt ellenőriztem a 10-12 év előtti munkámat, amelynél bőrkonzerváláshoz ásványi olajat használtam. Azt már korán felismerték, hogy kerülni kell a cserzőhatásu és avasodé zsírok használatát, de arra, hogy ezek a korábbi, (használati vagykonzerváto- ri) kezelésből visszamaradt elbomlott zsiradékot kioldják a bőrből, nem gondoltak. így jártam az előbb emlitett munkámnál is, mert az ajánlott ásványi olaj kioldotta a régi ela- vasodott zsiradékot, az viszont megtámadta a bőrön lévő fémeket. Az eljárás további hibáit majd a konzerválási résznél tárgyalom. A Bjelaja által tapasztalt keményedés nálam valószinüleg azért nem következett be, mert az ásványolaj a korábban bevitt zsírokat felhígította és az ásványolaj a régebbi faggyúval együttesen fejtette ki hatását; tehát a faggyú ellensúlyozta a parafinolaj keményítő hatását. Viszont a savas zsiradékok használata ellen szól az előbb emlitett tény, hogy a zsírsavak megtámadják a bőrlelet esetleges fémvere- teit.

A bőr a levegővel, de különösen a városi levegővel való állandó érintkezése folyamán szenvedi el a tulajdonképpeni legintenzivebb savas romlást. E romlási folyamatot fémionok katalizálhatják. A bőr a levegőből kéndioxidot nyel el: ebből a felület által katalizált oxidáci30

óval kéntrioxid, ebből viszont kénsav keletkezik. Frey és Clarke kimutatták, hogy’ az elöregedett bőrben a k'.isav iveletkezése a bőr cserzésével is összefüggésben van. A kénsav által okozott romlást nevezik vörös rothadásnak. Valószinüleg Faraday megfigyelései voltak az elsők, melyek a bőrök kénsav okozta romlásával foglalkoztak. Ő a könyvborító bőrök rossz állapotát a széngáznak tulajdonította és igyekezett bebizonyítani, hogy a gázláng párája hideg fémre lecsapódva kénsavat tartalmaz. Valóban találtak ilyen nyomokat vas szellőztetőkön. Ide kapcsolódik a fémionok szerepe is. A kutatások eredményei leginkább a vasra vonatkoznak. Bebizonyosodott, hogy a vassal cserzett bőrök nem elég időtál- 31

lók. Cheshire a bőr idő előtt beálló romlását olyan láncreakciónak tekinti, amilyen a cellulóz esetében tapasztalható. A bőr oxigént vesz fel a felületén és a kénsav katalizáló hatására abban hidrogénperoxiddá alakul. A bőrben lévő vasnyomok katalitikus utón redukálják a hidrogénperoxidot és a felszabaduló oxigén megtámadja a bőrt. Ugyanilyen megfigyeléseket tettek a vassal összeszerelt bőrtárgyaknál. Azonban másrészt figyelembe kell venni a vasnak ténylegesen meglévő konzerváló hatását is. Tudjuk, hogy a régészeti bőrleleteknél a bőr teljesen elpusztulhat, de vassal vagy egyéb fémmel érintkező részek igen sokszor megmaradnak. Ilyenkor a bőr megtelik vasvegyületekkel, amik formailag a bőrt megőrzik, bár felpuhítani többet nem lehet. Cheshire hangsúlyozza, hogy a vasnak a hatá