Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 130 szünk alapozni.

Dolgozatunkban a múzeumi restaurátoroknak konkrét segítséget akarunk adni, ezért a bőrféleségek biológiai sajátságairól és kikészítéséről is részletesebben szólunk, hogy mások készen kapják azt, mit nekünk nem kis munkával kellett összeszedni. A tudnivalókat úgy igyekeztem összeválogatni, hogy azok részben a konzerválási eljárások megértését segítsék elő, részben a további kutatások irányát, illetve lehetőségeit tárják fel.

A bőr az élő szervezetben fontos szerepet tölt be. Összefüggő, rugalmas, nyulékony, de ugyanakkor szilárd réteget képez. A belső szerveket védi a külső káros behatásoktól. Tapintással érzeteket közvetít (n

5'omás, hideg, meleg), lélekzik: az élő bőrön keresztül is lebonyolódik - ha kis méretekben is - az oxigén-széndioxid csere, tehát gázok átereszté- sére képes. Szabályozza a test hőmérsékletét (verejték és faggyú kiválasztás), ugyanakkor anyagcserét is bonyolít le. Mindezen tulajdonságok az élő fehérjékhez kötöttek. Csak az élő fehérje képes a fent vázolt funkciók elvégzésére. Az anyag - igy az élő anyag is - soha nem lehet független környezetétől. Azonban az élő és élettelen anyag környezetéhez való viszonyában lényeges minőségi különbség van. Az élő anyag morfológiai és anyagi létéhez, illetve változatlanságához az szükséges, hogy környezetével állandó és kölcsönös anyagcsereviszonyban legyen, amelynek során az élő plazma állandó, de visszafordítható és vissza is forduló - fizikai és kémiai változásokon megy keresztül. Az élő anyag környezete változásaira nagyfokú alkalmazkodó képességével válaszol. Ha az élő anyag elveszti a fizikai és kémiai labilitását - pl. a fehérje irreverzibilisen gél vagy sol állapotba megy át - megszűnik biológiai léte is, tehát megszűnik a magasabb rendű biológiai mozgása és az anyagra már csak a mechanikai, fizikai és kémiai mozgás törvényei érvényesek, vagyis az élő anyagból élettelen válik. Az élettelen anyag tehetetlen a környezeti hatásokkal szemben, nem tud alkalmazkodni a változásokhoz anélkül, hogy ne szűnne meg anyagi és morfológiai léte. Ha környezeti hatásokról beszélünk, tulajdonképpen az egyik anyagnak a másikra való hatásáról szólunk. A környezettanulmányban a környező anyagok különböző mozgásformáit kell vizsgálnunk és értékelnünk, hogy milyen befolyással vannak, illetve lehetnek a védendő anyagra.

Az élettelen anyag is alkalmazkodik a környezetéhez: addig változik anyagában, mig abban viszonylagos kémiai és fizikai egyensúly nem következik be. Azonban a környezet is ál-