Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 106 Kezelésre 5 o/o-os nátriumhidroxid oldatot használunk, amit legalább kétszer-háromszor cserélünk a tárgyon. Pár órai forralás után a tárgyat folyó vízzel leöblítjük, utána desztillált vízben kloridmentesre mossuk, majd megszáritjuk és a felületi réteget az előző pontban ismertetett módon passziváló oldattal bekenjük. Passziválásra ebben az esetben azért van szükség, hogy a felületen a vékony oxidréteget Ferrofixollal foszfáttá, vagy a csersawal tannáttá alakítsuk. így a tárgy egyrészt nagyobb tartósságot kap, másrészt kellemesebb szinü felületet alakítunk ki. A passziválás után a tárgyat több óráig 110 C°-on szárítjuk, majd oldószeresen polimerizált polibutil-, vagy poliamilmetakriláttal lehetőleg csökkentett nyomás alatt átitatjuk. A polibutil-, vagy poliamilmetakrilát xilolos oldata megszáradva féiiyes felületet ad, ezért a felületről a műanyagot xilollal, acetonrial, vagy kloroformmal lemossuk, utána védőbevonatként, vagy a szokásos kloroformban oldott polibutil-, vagy poliamilmetakrilátot visszük fel vagy fegyverzsir-vazelir. fedőréteget alakítunk ki a tárgyon. A vasrozsda stabilizálására r*^Iikán, J. B. (39) a következő eljárást ismerteti: 24 o/o-os ammóniumhidroxid oldatba 50 g ammóniumkarbonátot tesz, a mosott tárgyat egy-két órára ebbe az oldatba helyezi. Mikor kiveszi a kezelendő tárgyat az oldatból, még nedvesen aszbeszt lapon, vagy szárítószekrényben 300 C°-ra melegíti. Ezután a darabet exszikkátorba téve szobahőmérsékletűre hüti le, majd átitatja polibutilmetakrilát oldattal. Az eljárás közben a vaskloridok ammóniumsókká alakulnak, az alkalmazott emelt hőmérsékleten ezek az ammóniumsők elbomlanak és szublimálnak, a képződött vashidroxid pedig dehidratálódik és stabil vasoxiddá (Fe O ) alakul. Az eljárást nagyon eredményesnek tartu o ja, de hátrányként említi a 300 C -ra való melegítés szükségességét. Szerinte olyan esetekben célszerű ezt az eljárást használni, amikor más módszer nem alkalmazható. A nagyrészben vágj' teljesen rozsdává alakult vastárgyak stabilizálására újabban a legtöbb külföldi laboratóriumban az elektrokémiai eljárást alkalmazzák: ennek lényege, a következő: a vasrozsdában lévő aktiv klórvegyületek általában vízben oldhatók, tehát ha ilyen tárgyat vízbe helyezünk, ezek a sók hidratálódnak és oldatba mennek. Ahhoz azonban, hogy a rozsdatömegből eltávozzanak, szükséges, hogy az adhéziós erőket, amelyek a nagyfelületű laza rozsdaréteghez kötik, leküzdjük. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ad- szorpciós erők meglehetősen erősek, és az oldható sók nehezen küzdik le a felületi adhé-
