Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 104 Rossz állapotú vastárgyak kezelése. A rossz állapotú vastárgyak vizsgálatáról már részletesen irtunk. A teljesen, vagy nagymértékben korrodálódott vastárgyakat természetesen nem lehet letisztítani, mert az esetleg megmaradó szinfém már csak jellegtelen, alaktalan darab. Vastárgyaknái gyakran előfordul azonban olyan eset is, hogy a tárgy akár röntgenátvilágitással, akár fajsulymegha- tározással jő állapotúnak mutatkozik (vagyis mutat még át nem alakult színiemet is), a tökéletes letisztítása ennek ellenére veszélyes lehet és kellemetlen következményekkel járhat, mert a vas sokszor teljesen lemezesen szétválva korrodálódik. A kristályközi korrózióra jellemző ez a lemezes szétválás, ami minden esetben nagymértékben csökkenti a fém mechanikus szilárdságát. Ha az ilyen tárgyat kémiai, vagy elektrokémiai eljárással kezdjük tisztítani, a kristályrács mentén a fém belsejében kialakult korrózióiérmékek kioldódnak és a tárgy kisebb-nagyobb darabokra eshet szét. A vastárgyak kezelése előtt tehát mindig alaposan nézzük meg a darabot még akkor is, ha első megtekintésre jó állapotúnak látszik. A vas korróziótermékei között a klőrvegyületek azok, amelyek állandó átalakulás közben láncreakciószerüen pusztítják a fémet. A vas klórvegyületei igen higvoszkóposak: a levegő nedvességét felveszik és oxigén jelenlétében olyan átalakulást szenvednek, minek következménye a klorid-ion felszabadulása és a még érintetlen szinfém újabb klórvegyületté alakulása. Ez a foly amat a legcsekélyebb nedvesség és oxigén jelenlétében állandóan folytatódik. A vas korrózió-termékei között lévő káros kloridokra jellemző tünet a felületen kialakuló nedvességcsepp. A réz- és bronztárgyak aktiv kloridos korróziótermékét világos zöld bá- zikus rézklorid képződéséről ismerjük fel, a vastárgyakon ezzel szemben a vöröses szinü cseppképződés jelzi az aktiv folyamatot. Az ilyen tárgyakon képződött folyadékcseppben kétértékű és háromértékü vas vegyületei is lehetnek oldva. Hosszabb idő után a csepp felületén vékony oxidhártya alakulhat ki, ami lassan kemény háromértékü vasoxidréteggé (F^O^) alakul át. Előfordul, hogy az igy megkeményedett buborékban a folyadék kiszárad és a rozsdaréteg felületén üres (sok esetben fényes) hólyag marad. Ez a jelenség természetesen nem jelenti az aktiv folyamat megszűnését, sőt arra enged következtetni, hogy a pusztulás tovább halad és az agresszív klorid-ion újabb helyeket támad meg és alakit át. Már említettük, hogy a tárgyakat még akkor is kezelni kell, ha teljesen biztosak vagyunk
