Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
úgy tekerjük rá, hogy csak a még tisztításra szoruló részeket borítsa és visszahelyezzük a tárgyat az oldatba. Ha az ilyen részleges tisztítás már nem igényel olyan heves reakciót, akkor hígíthatjuk a lugoldatot és igy kevésbé heves lesz a gázképződés és a felmelegedés, ennek következtében a tisztitás hatásfoka is csökken. Az elektrolitikus fémtisztitás közben és befejezésekor feltétlenül erős kefével kell a tárgyat azonnal (az oldatból való kivétel u- tán) tisztítani, mert különben a frissen könnyen eltávolítható réteg kiszáradva megszilárdul és csak drasztikusan, mechanikus utón távolítható el. Tisztitás közben figyeljük az oldatot: ha a cink-, vagy aluminiumfólia még nem oldódott fel és a gázképződés mégis csökken, arra következtethetünk, hogy az elektrolit kimerült. Ennek kellemetlenek a következményei, mert ilyenkor az oldható cinkoxid (ZnOg), vagy alu- miniumoxid (A1 0„) helyett a tárgy felületén fehér rárakódás formájában vízben oldhatatlan O • cinkhídroxid (Zn/OH/ ), vagy aluminiumhidroxid (Al /OH/ ) képződik. Ha tehát azt ész£ O leljük, hogy az elektrolit kimerült, azonnal cseréljük ki friss oldattal, nehogy bekövetkezzen az említett jelenség, mert az sok felesleges munkát okoz. Ha mégis megtörténik, inhibitoros kénsavoldattal távolíthatjuk el a vas felületéről a szürkésfehér csapadékot. Amikor a vastárgyunk megtisztult, felülete sötét, feketés vagy szürkés, soha nem fényes. Ekkor következik a tökéletes kimosás; a mosás utolsó fázisait desztillált vízben végezzük, sőt abban forraljuk, majd vizsgáljuk kloridra és kémhatásra. Negativ kloridreakció és semleges kémhatás reakció után a tárgyat megszáritjuk, valamelyik passziváló oldattal passzíváijuk és tökéletes kiszárítás után védőbevonattal látjuk el. A fémmaggal rendelkező vastárgyak tisztítására használhatunk külső áramforrással működő elektrokémiai eljárást is. A tisztítandó tárgyat minden esetben kapcsoljuk katódként, vagyis az áramforrás negativ pólusához. Anódként vas-, vagy rozsdamentes acéllemezt használunk. A vas-, vagy rozsdamentes acéllemez felületének nagyságát úgy válasszuk meg, hogy nagyjából megegyezzen a tisztítandó tárgy felületével. A berendezés áramkörébe beiktatott voltmérővel beállítjuk a megfelelő feszültséget, ami a tárgy nagyságától, az anódtól való távolságtól és a rozsdaréteg vastagságától függően 5 Volt és 15 Volt között változzon. Az anód felületnagy- ságát ismerve, úgy választjuk meg a feszültséget, hogy a kapott áramsürüség 2-6 A/dm2- 101 -
