Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

közületeknek és egyesületeknek pedig- még a meglévő iskoláik fenntartására sem áll rendelkezésre elegendő anyagi alap, hát még új megfelelő iskolák létesítésére. Nehéz a zsidó ifjúság gyakorlati nevelése, mert beteg a zsidó társadalom. A magyar zsidóság még a mai viszonyok hatása alatt sem tanulta meg, hogy az egyén sorsa a közösség sorsától függ. Indokolatlan és felületes optimizmus tartja hatalmában a vagyonosabb zsidóság egy részét, saját egyéni érdekeik szerint ítélik meg a zsidóság helyzetét és nem fordítva. Nehéz a zsidó ifjúság gyakorlati nevelése, mert hiányzik az ifjúság lelki egyensúlya. Ifjúságunknak két válsággal kell megküzdenie, az egyik gazdasági, szüleinek anyagi leromlása, a másik lelkiválság, ideáljainak átértékelése. Érettségi bizonyítványát félreteheti, segédlevelet kell szereznie, a boldogulást kétkezü munkában kell keresnie. íme a szegény és beteg zsidó ifjúság gyakorlati munkára való nevelésének sikere három tényezőtől függ: a lelki egyensúly visszaszerzésétől, azaz a munka új értékelésétől, a nevelés anyagi feltételeinek biztosításától és mit elsőnek kellett volna említenem, a megfelelő nevelői módok és eszközök megtalálásától. En természetesen csak az utóbbival foglalkozhatom, a gyakorlati nevelést szolgáló és célra vezető eljárás feltárásával és megtárgyalásával. Ennek megoldása is természeténél fogva lassú, hosszantartó építőmunka, egyszóval nevelési folyamat. Ámbár a körülöttünk egymást kergető események gyorsan és könnyen megvalósítható megoldásokat követelnek, a mi munkánk mégsem lehet ötletszerű, gyorstalpaló, mert a mi és gyermekeink jövőjéről, egy életre szóló irányításról van szó. Évtizedek mulasztását kell helyrehoznunk, és ezt csak a valóságban gyökerező, már kipróbált módszer továbbfejlesztése valósíthatja meg, amelynek alapja a gyakorlati munka megszerettetése és megtanítása. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyermekben már korán felébred az alkotásvágy, a kifejezés szóbeli módjától eltérő lehetőségek keresése, és órákat tölt el rajzolással, mintázással, ha kézébe adjuk a szükséges hozzávalót. A gyermeknek ezt az alkotóvágyát az elemi és polgári iskolák igyekeznek is kielégíteni, belátván, hogy a gyermek játéka, amikor a felnőttek foglalkozását utánozza, nem öncél, hanem előkészület a későbbi komoly munkára. Érthető tehát, ha kiváló pedagógusok már régóta hangoztatják, hogy az ipari műhelynevelést be kell vinni az iskola falai közé. A francia kormány már a XVIII. században Russeau Emiljének hatására Párizs tizenkét iskolájában műhelyeket rendezett be, és ezekben a tanulókat ipari munkára oktatták, hogy velük ezeket a foglalkozásokat megkedveltessék. A nyugati nagy ipari államokban és az Egyesült Államokban a jól felszerelt műhely mindenütt rendelkezésére áll a tanuló ifjúságnak, hogy a szerszámok helyes használatát elsajátít5