Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

„És szóla az Úr Mózesnek mondván: Íme, név szerint meghívtam Bézalelt, a Húr fiának Úrinak fiát a Juda nemzetségéből. Es betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez, Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni, És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni." (Mózes II. könyve 31/1-5.) Zsidó ornamentika műhelyeinkben Műhelynevelésünk szoros kiegészítője és továbbképzője tantervi rajzoktatásunknak is, mert kívánatos, hogy az iskola padjaiban elsajátított rajzkészség ne csak elméleti tudásra épített akadémikus rajzolás maradjon, amit a tanuló — kikerülve az iskolából — rövid időn belül elfeled, hanem, hogy az életben is alkotásra, munkára, öntevékenységre, fejlődésre, a tanultak alkalmazására, a gyakorlati életben előforduló egyszerűbb tervezések megoldására serkentő képzettséggé váljék. Ezért rajzóráinkon felmerülő ötletek, tervek, elgondolások műhelyeinkben megvalósulnak, alakot öltenek. A munkamegosztás tervszerű. A fiúk a nehezebb fizikai munkát látják el, munkadarabjaikat kéziszerszámokkal állítva elő, a leánynövendékek pedig az egyéniségükhöz, hajlamukhoz, nőiességükhöz közelebb álló díszítő tervezést és kivitelezést sajátítják el. E célra sajátságos formakincset alkalmazunk. Nem ősi zsidó, illetve héber stílusról van szó, mert arról a szó nemesebb értelmében nem igen beszélhetünk. Bár a bibliai zsidó kultúra, az építészet, a belső és külső dekoráció, az ötvösség, szövés, később a miniatürfestészet stb. terén fejlett és sokoldalú volt, de nem volt mentes az egyiptomi, asszyr, babilóniai, de főleg phöniciai befolyástól. Erről tanúskodnak többek között a jeruzsálemi ásatások nyomán feltárt bírák és Absalom sírja, a szentély padlómozaikjai, stb. A jeruzsálemi „Bezalel" iparművészeti iskola kísérletezett ugyan egyéni zsidó ornamentikával, hogy azt mint népművészetet terjessze, de terve nem sikerülhetett, mert munkája nem volt mentes idegen, főleg renaissance-kori elemektől. E. M. Lilien stilizált töviskoszorúi, virágai, vallási szimbólumai és egyéb dekorációs elemei annyira egyéniek, hogy abból népművészeti irány nem fejlődhetett ki. Budko grafikai meglátása is csak önálló művészet maradt. A Budapestről Erez Israelbe kivándorolt zsidó iparművész Slomo Jedidia (Seelenfreund Salamon) az egyedüli zsidó népművészeti irány megteremtője és művelője. O a héber betű stilizálását tette magáévá, azt felkarolta és gyakorlati használatát évtizedeken keresztül számos munkáján sikeresen alkalmazta. így találtuk meg mi is a legmegfelelőbb díszítő elemeinket, mert a héber betű írott, de főleg nyomtatott alakja könnyen alakítható, kö13