Zsidó gimnázium, Munkács, 1940

TELEKI PÁL gróf 1941. április 2. A világ és közepében Európa, óriási forgatagban hánytorog. Államok tűnnek el és megrendíthetetlennek hitt határok omlanak össze az igazság erejétől. Százezrek lépik át az örökkévalóság küszöbét a hazáért és a boldogabb jövő reményében. S amikor azt hisszük, hogy minket is elkap az orkán szele, az egyik csöndes villában eldörren egy pisztoly ... Halottas ágyán fekszik hazánk nagynevű miniszterelnöke, Teleki Pál gróf. A néma megdöbbenés lesz úrrá a lelkeken országszerte. Miért ? hangzik a ki nem mondott kérdés. Miért kellett távoznia közülünk ennek a kiváló férfiúnak ? Befejezte talán már hivatását ebben a hazában ? A történelem meg fogja adni a választ... Mi pedig elmerengünk a lét végzetszerüségén. Az arisztokrata családból származó tudós földrajzprofesszor tűnik elibénk, kit a hazai és külföldi körökben egyaránt tisztelnek a szakemberek és akinek minden szavát epedve lesik a tudást szomjúzó tanítványok százai. Nem volt szobatudós, habár a tudományt önmagáért mivelte. Nagyszerűen értett ahhoz, hogy óriási tudásanyagát a tárgyilagosság legszigorúbb megőrzése mellett is hazája szolgálatába állítsa. Mint tanácsadó, de még inkább mint aktiv államférfi, ragyogóan gyümölcsöztette rendkívüli tudós felkészültségét nem egyszer. A próféta szemével látta meg a magyarság történelmi hivatását a Kárpátok medencéjében, s ehhez alakította politikáját mindkét esetben, amidőn a sors hazája élére állította. Első ízben az anarchiába sütyedt rútul megcsonkított hazát vezérelte a biztos, békés fejlődés útjára. Ez a fejlődés nem is maradt el. Es amidőn a trianoni rabbilincsek leomlóban voltak, ismét csak ö került a haza élére, hogy a személye legyen az állami lét biztonságának garanciája. Az ég, mintegy jutalmazásul önzetlen hazafiságáért, megérette vele szűkebb hazájának, Erdély egy részének hazakerülését. S amidőn úgy látszott, hogy dél felé is helyre állnak az ezeréves határok, eldördült a végzetes pisztolylövés ... Elszállott egy nemes lélek. Mi pedig meghatódott tisztelettel adózunk fenkölt szellemének, mely az önzetlen hazaszeretet mintaképéül fog lebegni előttünk mindörökké. Engel József 5