Állami gimnázium, Munkács, 1942

Útravaló. Kedves Leányok! Kedves Fiúk! Felsőbb hatóságaink rendelkezései folytán évzáró ünnepélyünk az idén elmaradt s így a bizonyítványkiosztás napján nem tudtam hozzátok szólni. Nem tudtam jó tanácsaimat elmondani, nem tudtalak benneteket megkérni, hogy magyar gimnázistákhoz méltóan töltsétek el a hosszú, ezúttal három hónapra bővült nyári szünetet. Nem dicsérhettem meg azokat, akik e háborús és sok nehézséggel teli évben is maradéktalanul teljesítették kötelességeiket; nem buzdíthattam kitartóbb és fegyelmezettebb munkára azokat sem, akiknek a teljesítményében bizony kisebb-nagyobb hézagok maradtak. Ez úton kérlek hát benneteket, mindannyiótokat külön-külön, ne felejtsétek el, hogy magyarok vagytok, gimnazisták vagytok és a címerpajzsotokon ÁRPÁD FEJEDELEM párducos mellképét viselitek! A magyar névre s az intézetünknek nevet adó, legendáshírű vezérre, a honfoglaló fejedelemre, ne legyetek méltatlanok soha! Ne felejtsétek el, hogy nemcsak a drágaköveket, nemcsak a hősi vért, hanem a munkában töltött hétköznapok perceit is áldozatul kell leraknunk a haza oltárára. Keressétek hát a munkát! Keressétek hol tudtok segíteni, miben tudtok használni a társadalomnak, s azon keresztül a hazának. Nem hiszem, hogy akadjon köztetek csak egy is, aki kivonja magát a nemzet mostani egyetlen, nagy erőfeszítése alól. Keressétek ki magatoknak az erőtökhöz és korotokhoz, a képességeitekhez és körülményeitekhez legjobban illő tennivalókat! A kisebbek lehetnek küldöncök kórházakban, közhivatalokban; segíthetnek a rovar- és gyomirtásban, gyógynövénygyűjtésben. A nagyobbak segítsenek a hadbavonult apák családjainak a gazdasági és a nyári mezei munkában. A városiak jelentkezzenek a szociális és gazdasági szervezetek irodáiban és az elöljáróságokon és ott töltsék be a nemzeti munkához tartozó kötelességeiket! Természetesen a szociális és jótékony szervezetekben önkéntesen, a többiekben pedig megfelelő díjazás ellenében. Azok pedig, akikre az otthonnak is szüksége van, találják meg odahaza a maguk munkakörét! Akárhol kapcsolódtok be azonban a nemzeti munkába, seholse feledjétek el, hogy reátok az intézet fegyelmi szabályai a nyári szünetben is érvényesek, s a munkácsi magyar gimnázium becsületét most is megőriznetek, sőt gyarapítanotok kell. Szünidei nemzeti munkátokat figyelemmel kísérjük és szeptemberben számon kérjük. Akik arra érdemessé válnak, azokat elismerésben részesít' jük és jutalmazzuk is, sőt az egészen kiemelkedő teljesítményeket főigazgatói kitüntetésre terjesztjük fel. Kedves Leányok! Kedves Fiúk! Nem a henyélés, nem a munkátlanság jelenti az igazi pihenést a szellemi munkában elfáradtak számára, hanem a másirányú elfoglaltság. Úgy pihenjetek tehát, hogy egyúttal a nemzeti munkát is szolgáljátok. Szebb jövőt! Munkács, 1943. június hó 11. Bihari Sándor igazgatóhelyettes. „Ö mennyei atyám, így imádkozám s imádkozom mindennap, csak akkor tartsd meg életemet, ha valamiben hasznos lehetek, ha korábbi összes tévedéseimet a jó és nemes tettek egy egész sorával jóvá tehetem." Széchenyi: Naplója. 3