Állami gimnázium, Munkács, 1915

44 3. Diákok a barakban. Háborús volt az iskolai év, háborús a vakáció. Évközben is megmutatták a diákok, hogy e nagy háborúban szívesen veszik ki részüket a hazafias munkából, most pedig a vakációjukat is a legnemesebb szent célnak: a betegápolásnak szentelték. Előbb rövid ápolói kurzust végeztek a városi kórházban, julius 18-án pedig jelentkeztek Nedeczey János min. biztoshelyettes urnái ápolói szolgálatra. Ennek alapján 29 lelkes diák indult el julius 19 -én reggel dr. Tárczy Károly tanár ur vezetése mellett ä munkácsi megfigyelő állomás hatalmas barakk-telepére. Bent vagyunk a megfigyelő állomás területén. Meglepődve nézünk végig a barakkok hosszú fehér sorain, s bizonyos meghatottság fogja el lelkünket, ha elgondoljuk, hogy ezekben mind a hazáért véröket áldozó hősök feküsznek, akik tiszta egészségüket, minden boldogságukat adták oda a mi megváltásunkért. De felemelt bennünket az a tudat, hogy nekünk is az lesz majd a feladatunk, hogy e szenvedők testi és lelki fájdalmát enyhítsük. Mig ilyen gondolatok foglalkoztatják lelkünket, megérkezik Michailovits Árpád százados ur, — a mi parancsnokunk, — a ki a felvétel után mindenikünket beoszt kettesével és négyesével a barakokba. A station-schwesterek barátságosan fogadják az újoncokat, s bátorításuk mellett foglaljuk el teljesen ismeretlen és szokatlan helyünket. De csakhamar megbirkóztunk a szokatlan munka természetével és este már a legnagyobb jó kedvvel fogyasztottuk közös barakkunkban a jóizii vacsorát. Vacsora után megindul a beszélgetés, a tréfálkozás, a diák élet elmaradhatatlan szórakozásai. Sakkoztunk, énekeltünk, s ez igy ment volna akár éjfélig is, ha kilenc órakor a mi felügyelőnk Fehér János tanitó ur aludni nem küld bennünket. Másnap reggel mindenki elfoglalta kijelölt helyét és zavartalanul fogtunk hozzá ahhoz a szép és nemes munkához, amelyet magunkra vállaltunk. A második napon már pontosan körvonalozták a kötelességeinket, a munka és a pihenés idejét. Felkelés fél hatkor, a reggeli hat órakor, s negyed hétkor ki-ki a barakkjába megy. Ebécí fél egykor a közös barakban. Ebéd után, egy órától fél négyig pihenő. Négy órakor mindenki a saját barakjába ment, ahol a vacsora idejéig a maga munkáját végezte, amely a kötözéseknél való segitésböl, a sebesültek kiszolgálásából, figyeléséből állott. Félhétkor jöttünk ismét össze közös barakkunkba vacsorára. Egy pár nap fárasztó munkája után este 9-kor már figyelmeztetés nélkül is szemünkre szállt a pihenést hozó álom. Ezen szigorú napi rend megtartása végett egy Zimmer-Kommandánst is választottunk magunk közül — a legerősebbet, — akinek kötelessége volt a rendre és csendre felügyelni. Ezen felül volt köztünk minden nap egy-egy napos is, aki két népfelkelővel az ételekért ment. Másodosztályú kosztot kaptunk, amelyet délben többször Tárczy tanár ur is fogyasztott köztünk Délután legfőbb szórakozásunk volt a íürdés, amelyet minden másodnap a barakk kényelmesen berendezett fürdőjében végeztünk.