Állami gimnázium, Munkács, 1915

39 Zdmbory Géza joghallgató, zászlós a 11. honvéd g}

7. ezredben. 1006—1914. között az intézet jeles növendéke. — A tiszti iskolát Miskolcon végezte, s ez évfolyamán került az északi harctérre, hol most a dandárparancsnokságnál teljesít szolgálatot. Összeállította : Dr. Trírczy Károly. yV háborús tanév irodalma. 1. Gondolatok okt. 6-án. A munkácsi áll íőjjimn. 1915. okt. 10-i ünnepélyén felolvasta dr. Mohai Lajos. Mélyen tisztelt Tanári Kar! Kedves Ifjúság ! Véres jelenben éltink, melynek megrázó élményei ugy- ' szólván minden percünket, agyunk minden lüktetését lekötve tartják, előttünk csinálják a történelmet, — és én mégis a mult emlékeibe akarok — a szivetek dobbonásával — visszapillantani, és én mégis emlékezni akarok !.... Emlékezni akarok, mert érzem, hogy kell, hogy nem szabad elfelejteni, tovasiklani engedni mellettünk a történelem nagy alakjainak elsuhanó árnyait anélkül, hogy meg ne szivlelnök á tanulságot, amit az ö szellemajkuk susog Jaj annak a nemzetnek, — bárminők is az ezt mentegetni akaró körülmények, — amely eltelejt emlékezni! A mult: hatalmunk egyik eleme, s az emlékezés a nemzeti dicsőség leendő terebélyes fájának az a virága, melynek öntözése, ápolása nélkül nem lesz gyümölcs e fán, hanem előbb-utóbb is kivágatik az és tűzre vettetik! Igaz, hogy ez emlékezés sokszor fájó, keserű! De van benne mindig valami büszke öntudattal eltöltő, valami megnyugtató, biztató! Gyászfátyol borítja sokszor ez emlékét, és fojtott zokogás sirja körül, de a gyászfátyolon keresztül aranyfény szűrődik és szövődik glóriájává jövendő dicsőségnek, a zokogás meg mindinkább erősbödő, harsány himnuszává leendő nagyságnak, hatalomnak . Ezt az éltető, friss, fokozott életkedvet adó gondolatot jelenti nekünk október 6.-a is! Ok akkor, az aradi dicső tizenhárom tábornok, meghaltak csúf, szégyenletes halállal — féltékeny, bosszúálló hatalmi önkény bitója alatt — krisztusi nyugalommal, fenséges önfeláldozással mondva le a legkisebb panasz," zokszó nélkül a földi élet minden őket megillető dicsőségéről, boldogságáról azért, hogy mártírhaláluk örökre szóló példája legyen az elszántan, végleheletig ktizdő, mindent feláldozó hazaszeretetnek: biztos záloga egy szebb, boldogabb jövőnek! S dicső példájuk hamar, alig" félszázad múlva a leggyönyörűbb megvalósulással fogant meg a nemzet lelkében, amikor az a most folyó világháború vérzivatarában kardja villámával, szuronya félelmes élével, puskaropogás, ágyúdörgés közt másodszor irja fel lángoló betűkkel a harci dicsőség egére a magyar név, a magyar honvédvitézség halhatatlan, örökké élő, beszélő, örök elismerést és tiszteletet parancsoló rapszódiáit, amely honvéddicsőségnek ők teremtettek elöször világhírt, közbecsülést! A mártírok tanítványai az egész világ osztatlan, feltétlen bámulatát vivták ki maguknak a magyar faj önfeláldozásának, ösenergiájának, harci kiválóságának, acélizmainak mindent elsöprő erejével, amellyel valósággal »életre keltették, egyszerre, egy képben